Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

528 DOMB RÁD Y LÓRÁND melyekkel a kormány a közhatalmat gyorsan és a legnagyobb szigorral képes gyakorolni.7

0 Ismerve Szombathelyi tevékenységét, nem tudni mit várt volna a kemény kéz politikájának általa utólag, visszaemlékezésében is hiányolt bevezetésétől, milyen az egység érdekében megteendő intézkedésekre gondolt. Kikkel akart egységet teremteni? „A magyar politika útjait aggódva figyeltem, nélkülöztem a határozott irányítást, mely a nemzetet egységbe foglalta volna és egységesen vezetett volna valamely biztos irány felé. Magam hűen és lojálisán követtem volna egy erős kéz politikáját, mely megakadályozza a nemzet szétesését, ilyet örömmel üdvözöltem és segítettem volna. ... Politikus kellett volna, aki mert volna élni ezen eszközökkel és lehetőségekkel. ... A belpolitika egysége biztosította volna a külpolitikai egység fenntartását, az irány és a lépések egyenességét."7

1 Csatay vezérezredes, honvédelmi miniszter is a kemény kéz bevezetésétől várta a munkásság „fegyelmi" helyzetének megszilárdítását. 1943 novemberében kérte a minisztertanács hozzájárulását, hogy a „csökönyösen visszaeső, rendbontó munkásokat internálási eljárás lefolytatása után katonai büntető munkás alakulatokba összevonja és a hadműveleti területre kiküldje", mert — mint mondotta — „a hadiüzemekben az ellenséges hírverésnek a munkafegyelem megbontására irányuló aknamunkája fokozódik, aminek káros következménye — munkás megmozdulások formájában — máris jelentkezett".7

2 Szombathelyi feladta a német kívánságok támogatójának szerepét egy olyan időszakban, amikor a németek követelései egyre türelmetlenebbé és súlyosabbá váltak az országgal szemben. Bizalmatlanságuk — nem véletlenül —, fokozódott a kormánnyal szemben, s annak tudtán kívül Hitler parancsára már kora ősszel kidolgozták a szükség szerint bármikor működésbe hozható Margarethet, az ország megszállásának tervét. Csupán a minden bizonnyal elkerülhetetlenül szükségessé váló akció hogyanjáról folyt a vita köztük. Kállay, aki nem tudta, a németek mennyit tudnak kapcsolatiról a szövetségesekkel, de az e téren szintén kevéssé , tájékozott Szombathelyit is, azt remélték, hogy a szovjet csapatok elleni közös védelem és az erre való felkészülés hangoztatásával, a belső front stabilizálásával, a német kérések egy részének óvatos kielégítésével, sikerül elaltatni Hitler növekvő bizalmatlanságát és meggyőzni őt a vele szembeni magyar szándékok őszinteségéről és így egy esetleges német megszállás szükségtelenségéről. Szombathelyi viselkedésének változását felismerték a németek is, és megingott vele szembeni korábbi bizalmuk. A magyarországi viszonyok felmérésére huzamosabb ideje Budapesten tartózkodó Edmund Veesenmayer egy december 10-én kelt alapos helyzetértékelésében egy magyarországi, német közrműködéssel végrehajtott, aligha elkerülhető politikai fordulat mikéntjét taglalva, már nem látta oly egyértelműen megbízhatónak a hadsereg vezetőit. Bár a hadsereg politikailag csak feltételesen van jelenleg is a kormány kezében — vélekedtit Veesenmayer —, annak „vezetősége és a csapatok azonban erősen fertőzöttek, és jelen állapotában nem az az eszköz, amellyel minden további nélkül katonai diktatúrát lehetne létesíteni". A hadsereg átszervezésére, fegyverzetének alapos kiegészítésére lenne szükség, hogy a csapatok német igények szerint felhasználhatóak legyenek, amit azonban — Vee-