Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
526 DOMB RÁD Y LÓRÁND a németbarát parancsnokok eltávolítására irányuló tisztogatási akciót". „A magyar kormány kénytelen teljes őszinteséggel rámutatni, hogy a magyar hadsereg nem tartott lépést a közvélemény (sic!) politikai fejlődésével. Módszeresen folyik a tisztogatás a katonai kulcspozíciókban, ami egyik fő oka a németek gyanakvásának Ezek az intézkedések pillanatnyilag még nem fejeződtek be, következésképpen jelenleg akadályai vannak a katonai kapcsolatok megteremtésének" Ebből következőleg a magyar vezérkar és az esetleges Magyarországra érkező brit katonai misszió közötti kapcsolat létesítését — bár a kormány ezzel egyetért és nagy fontosságot tulajdonít neki — nem tudja biztosítani, nem garantálja a miszszió magyarországi biztonságát. A jövőre nézve a kormány csak a németekkel fennálló kényszerű együttműködés fokozatos csökkentését tudja ígérni, a „földrajzi és katonai tényezők határozzák meg azt a gyorsaságot, amellyel ez teljesen felszámolható, illetőleg azt az időpontot, amikor Magyarországot katonai bázisként át lehet adni a szövetségeseknek".6 5 A szövetségesek megértik a magyar vonakodást egy azonnali német megszállás kiprovokálásától, még ha ez hosszú távon Magyarország érdekei ellen van is, azonban érthetetlen a brit vezérkari tisztek fogadásának halogatása. Talán nem ismerték fel a küldöttség jellegét. Nem katonai misszióról van szó. Ezek egyenruhás brit tisztek, akik „elzártan élnek és tanácsokat adnának a németek számára nyújtott magyar segítségnek szabotázs- és hasonló cselekmények útján való csökkentésére".6 6 A kormánynak a vállalt feltételek teljesítését illető vészes ellehetetlenülése közepette, miközben azok végrehajtásával kapcsolatos üzenetek tartalmát még előtte is titokban tartották, Szombathelyinek a magyar katonapolitika alakításával kapcsolatos nézeteiben bizonyos módosulás, a kormányhoz való közeledés következett be, ami elsősorban a magyar csapatok balkáni bevetésével kapcsolatos korábbi felfogásának változásában mutatkozott meg. A Teherán utáni katonai helyzetet és a várható fejleményeket elemezve arra a felismerésre jutott, hogy a nyugat-európai partraszállás elhatározásával a szövetségesek végleg elvetették a balkáni partraszállás tervét. Ebben a nézetében megerősítette az olaszországi hadműveletek lelassulása, a háború mellékhadszínterévé válása. Ugyanakkor rohamosan közeledtek a szovjet csapatok a Kárpátok felé, ami ide irányította a vezérkar főnökének és a kormány figyelmét: a hadihelyzet alakulása az összes mozgósítható magyar katonai erőnek a határon belüli összpontosítását teszi szükségessé. A német főhadiszálláson tett novemberi látogatása során Szombathelyi — ezúttal a kormányzó határozott utasításával összhangban — megkísérelte kieszközölni az összes magyar megszálló erő kivonását és hazaszállítását. A magyar hadseregnek a német érdekekkel is megegyező, a Kárpátok védelmére való összpontosításának szükségességére hivatkozva igyekezett kitérni a magyar csapatoknak bárhol a határokon kívül történő alkalmazása elől. Próbálta meggyőzni Hitlert, hogy a délkeleti front stabilitása végső esetben a Kárpátokra támaszkodva valósítható meg, amiben a magyar csapatokra vár döntő szerep, amelyet a terepadottságokat kihasználva, megfelelő fegyverzetkiegészítések birtokában egyedül is képesek lesznek ellátni6 7 Németországnak ennélfogva érdeke a magyar csa-
