Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 521 szeíuggésben fogja szóvá tenni. „Ebben a kérdésben tanúsított német előzékenység vagy akár csak kilátásba helyezése is megszilárdítaná a honvédség vezetőinek helyzetét a politikusokkal szemben."5

3 A német impressziók tehát még kedvezőek voltak a magyar katonai vezetésről. Ugyanakkor felismerték a bizalom hiányán alapuló ellentétet, ami a katonai és politikai vezetés viszonyát alapvetően jellemezte. Regisztrálták továbbá azt is, hogy ennek következtében a béketapogatózásokból s az ezzel kapcsolatos döntésekből a legfelső katonai vezetés kimaradt, önmagában pedig ilyet nem kezdeményezett. Attól tartottak viszont, hogy ez az ellentét szakításhoz vezethet Kállay és a katonák között. „Megfontolandó — írta Pappenheim —, hogy a hadvezetőség helyzete nem megingathatatlan. Ezért véleményem szerint, az ukrtgnai hadosztályok visszavonásának kérdésében előzékenységünk nem terjedhet anynyira, hogy a magyarországi politikai vezetésnek lehetősége nyíljon olyan benyomás keltésére, mintha Magyarország teljesen kivonná magát a keleten folyó küzdelemből. Megfontolandó továbbá az is, hogy a magyarországi bizonytalan helyzetben a német körletekben bevetett magyar csapatok értékes zálogot képeznek."54

Pappenheim benyomása szerint, a magyar vezérkar 4-4 hadosztály balkáni, illetve ukrajnai bevetését tartotta ideális megoldásnak. Szombathelyi csak közvetlenül a főhadiszállásra indulása előtt — Kádár Gyula szerint útközben, a vonaton — merte közölni Pappenheimmel a Balkánnal kapcsolatos nemleges választ. Szombathelyi Kállayra és kormánya „polgári" tagjaira hivatkozott és hárította a dolog ódiumát, akik meggyőzték Horthyt, hogy változtassa meg álláspontját. „A vezérkar főnökének tehát nincs felhatalmazása ... hogy ígéretet tegyen a magyar csapatok Balkánra küldésére ... A magyar véderő általános beállítottsága a közös hadviseléssel kapcsolatban változatlanul pozitív, de különösen áll ez a magyar csapatok balkáni kiküldésére. A honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök a kormánnyal, főként Ghyczy külügyminiszterrel szemben nem tudták álláspontjukat a kormányzónál érvényesíteni, és fel vannak háborodva kormányuk — ahogy ők kifejezték — gyávaságán. A vezérkari főnök kijelentette, ilyen körülmények között szégyell a főhadiszállásra utazni.5

5 Szombathelyi véleményének ilyen megfogalmazását tekinthetnénk a pappenheimi interpretáció túlzásának, amellyel a számára is kínos helyzetben igyekezett elsősorban magát, de az őt tájékoztató Szombathelyit is kedvezőbb színben feltüntetni az OKW előtt, azonban ismerve Szombathelyi természetét — talán szorongását is — ha a német főhadiszálláson Hitlerrel és a német katonai vezetőkkel tárgyalt, továbbá kellemetlen helyzete miatti sértettségét és bosszúságát Kállayval szemben, hihetőknek tűnnek a Pappenheim által neki tulajdonított dühös szavak. Hitler már nem is említette meg Szombathelyinek a Balkánnal kapcsolatos kérését, tudomásul vette a magyar kormány álláspontját. Részletes fejtegetésekbe bocsátkozott viszont a végső győzelmet követő időszakról, amikor is az olasz árulókhoz hasonló kegyetlenséggel fog elbánni mindenkivel, aki árulóvá válik. A Hitler fenyegetéseitől megrettent Szombathelyi valószínűleg igyekezett megértetni Hitlerrel, hogy — mint ezt a német katonai attaséval is korábban közölte — ő a legjobb szándékkal volt a német követelés teljesítése iránt.