Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

522 DOMB RÁD Y LÓRÁND Szombathelyi és Kállay között egyre hűvösebbé vált a korábban sem túl bensőséges viszony. A miniszterelnök nem véletlenül bízta meg a Szombathelyi társaságában utazó Kádár Gyulát, hogy kísérje figyelemmel főnöke — akiben különben ő és a kormányzó feltétlenül megbíznak — szereplését a főhadiszálláson, s hazatértük után azonnal jelentse, ha a határozott utasítás ellenére bármiféle ígéretet tenne.5 6 A vezérkar főnöke különben önmaga ismételt igazolását látta az olasz ese­mények alakulásában, a szeptember 8-án közzé tett fegyverszünet végrehajtásá­nak katonai kudarcában. Az a tény, hogy Németországnak ezt követően még volt ereje Olaszország megszállására, az olasz egységek lefegyverzésére, s új front nyitására a Calabriában és Salernonál partraszálló angol-amerikai csapatokkal szemben, megerősítette hitében, hogy egy elhibázott magyar lépés, a németek türelmének túlfeszítése, az elkerülhetetlen német megszállást eredményezheti. Egy ilyen szituáció viszont a magyar hadsereg szabad mozgását és felhasználását lehetetlenné tenné, s óhatatlanul a szélsőjobboldalt juttatná a teljes hatalomhoz a kormányban és a hadseregben egyaránt. Mindez a németek támogatta romá­nokat beláthatatlan előnyökhöz juttatná velünk szemben. A német megszállás — mint azt Kállaynak kifejtette — mindenképpen tragikus hatású lesz, ezért óvja őt a meggondolatlan lépésektől, az olasz fegyverszünethez hasonló következ­ményektől. Egyre kevésbé hisz egy balkáni angol-amerikai partraszállás lehető­ségében, a rendszer átmentésének lehetőségét változatlanul a németek melletti megmaradásban látja. A miniszterelnök szeptemberben levélben is válaszolt Szombathelyi figyel­meztetésére. Határozottan elutasította a balkáni akcióval kapcsolatos okfejtését. ,A magyar nemzet létét érintő szempontokból pedig egy ilyen vállalkozást meg­semmisítőnek és helyrehozhatatlan hibának tartok Ehhez hozzájárulásomat semmi körülmények között sem adhatom meg." Egyben kérte Szombathelyit, hogy a németekkel szemben tárgyalásai során tartsa szem előtt a kormány politikájának irányelveit, „melyektől eltérőket a magyar királyi kormány tudomásul nem ve­hetne".5 7 Kállay azonban nem volt abban a helyzetben, hogy a politikájával immár másodízben is szembe helyezkedő Szombathelyi menesztését javasolhassa a kor­mányzónak. Egyrészt nem volt olyan a maga és a Szombathelyiben változatlanul bízó Horthy számára is elfogadható, nála alkalmasabb személy, akivel megnyug­tatóan végrehajtható lett volna a személycsere, másrészt egy ilyen lépés a Kál­layval szembeni bizalmatlanságukban immár türelmük végpontján álló németek beavatkozását is kiválthatta volna. Az olasz események nemcsak Szombathelyire voltak hatással, elbizonytala­nították azon keveseket is a hadseregben, akik egyáltalán fontolgatták egy katonai átállás lehetőségeit. Ugyanakkor a szélsőjobb ujjongott, s egyre hangosabban köve­telte magának a teljes hatalmat, hogy az olaszhoz hasonló „árulást" megakadá­lyozhassa. A Magyar Katonai Szemle, az olasz eseményeket kommentálva, az elhamar­kodott, katonailag megalapozatlan külpolitikai lépések veszélyességére hívta fel a figyelmet:

Next

/
Thumbnails
Contents