Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

520 DOMB RÁD Y LÓRÁND és a földet, amit tőle szomszédai elvettek soha többé nem kapná vissza."5

0

Németország és hadserege további háborús esélyeinek tragikusan hibás elemzéséből a magyar vezérkar főnöke levonta az egyértelmű következtetést: érdekeink, de a becsület is arra intenek, hogy Németország mellett kitartsunk. Velük együtt harcolva, az ő oldalukon meglapulva tudunk felkészülni és magunknak pozíciót teremteni. Mindez Szombathelyi szerint nem jelentette azt, hogy „ész nélkül kiszolgáljuk őket. Ne bocsátkozzunk kalandokba, ellenben, ha kell hozzunk meg minden áldozatot szuverenitásunk érdekében, hogy fegyveres erőnket fenntarthassuk, és ha kell a balkáni feladattól se riadjunk vissza".5

1 Szombathelyi sikerrel győzte meg a LHT jelenlévő tagjait a németekkel történő szakítás időszerűtlenségéről, azonban a balkáni megszállásban való részvételből származó előnyökről nem. Véleményével ezúttal is alul maradt Kállay miniszterelnökkel és Ghyczy külügyminiszterrel szemben. A külügyminiszter szeptember 8-án tájékoztatta Bakách-Bessenyeyt a kormány nem vállalhatja azokat a súlyos következményeket, melyeket egy elhamarkodott kiugrási kísérlet kudarca kiválthatna. Megerősítette, hogy a kormány változatlanul nem kíván részt vállalni a balkáni megszállásból. A német kérést visszautasította. Szeptember 10-én, az olasz fegyverszünet bejelentésének másnapján, Horthy bizalmas embereinek körében vitatta meg a helyzet megkívánta tennivalókat. A kormányt Kállay, Ghyczy és Keresztes-Fischer képviselték. Egyöntetű volt a vélemény, hogy nem követik az olasz példát, hanem várakozó álláspontra helyezkednek. Óvatosságra intette őket, hogy időközben megérkezett az OKW jelentés az olasz csapatok lefegyverzéséről. Bizonyos lépések azonban elkerülhetetlenek. Szombathelyi sürgősen tegye folyamatba tervezett főhádiszállási látogatását. Kélje a német fél hozzájárulását a keleti fronton lévő magyar csapatok hazarendeléséhez. Nemleges válasz esetén parancsot kell adni kivonásukra. Ugyanakkor véglegesen utasítsa vissza a magyar csapatok bármiféle balkáni szerepvállalását. Azok csak a magyar határon belül alkalmazhatóak. A tanácskozás korlátozni kívánta a német csapatok magyarországi mozgását. Szállítmányaik nem érinthetik a fővárost, csak mellékvonalakat vehetnek igénybe. A bizalmas tanácskozás döntéseit Szombathelyi és Csatay kizárásával hozta, így minden bizonnyal nem ők tájékoztatták Jagow német követet, aki már 11-én jelentett Berlinbe a történtekről.5

2 Csatay — Szombathelyivel egyetértésben — még az LHT ülést követően is abban a hitben hagyta Jagow követet és Pappenheim katonai attasét, hogy a magyar kormány válasza még pozitív lehet. így Pappenheim szeptember 6-án azt jelentette az OKW-nak: Csatay javaslatához a kormányzó hozzájárult. Igen elismerően szólt Csatay magatartásáról, aki mióta — igen kedvező benyomásokkal — a német főhadiszállásról visszaérkezett, „általában mindenütt, a kabinetben is, éppoly bizalomteljes és határozottan nyilatkozott, mint követünk előtt. E tény újból megmutatja, hogy a honvédelmi miniszter a mi értelmezésünk szerint a legpozitívabb tényező Magyarországon." A továbbiakban Pappenheim kifejtette, hogy a vezérkar főnökének küszöbön álló látogatása során a magyar csapatok balkáni bevetését az ukrajnai megszálló erők egy részének visszavonásával ösz-