Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 519 mindig elég erősnek hitte a német hadsereget egy elfogadható különbéke kicsikarásához. Szombathelyi a jelen és jövő lehetőségeit vizsgálva tehát nem látott más kiutat, mint kitartani a németek mellett és osztozni a vereségben, illetve — reménye szerint — a ránk is kiteijedő „elfogadható" békében. Ennek az elképzelésnek megfelelően mutatkozott változatlanul hajlandónak „a Balkánra megszálló csapatokat küldeni, hogy ezzel elélje, hogy Hitler »kiadja« az Oroszországban levő megszálló magyar hadosztályokat, amelyek azután a hazai föld védelmében használhatók fel".4

7 A Bajcsy-Zsilinszky memorandumában kifejtett, az ellenzéki politikusok által is többé-kevésbé vallott dilettánsnak tartott katonai elképzelésektől, s az ezek ellenzése miatti bizalmatlanságtól dühös Szombathelyi szükségesnek tartotta megismételni korábbi figyelmeztetését: senki se éljen abban az illúzióban, hogy a 2. hadsereg kivonásával számunkra véget ért a háború. Újabb és nehezebb feladatokra kell felkészülni, amely „feladatok végrehajtásánál a harcot állni kell". Egy korábban kiadott bizalmas parancsában a tisztikart is figyelmeztette: „Még az orosz háború a maga rendkívüli viszonyaival sok jelenséget ha nem is megbocsáthatóvá, de érthetővé tett, — de egy közelebb lezajló fegyveres mérkőzés teljesen más elbírálás alá esik. Itt nem lesz megbocsátás és méltánylás."4

8 A továbbiakban Szombathelyi kifejtette, hogy a háborút követő béke során a magyar érdekek a szomszéd népek részéről mindenképpen veszélybe fognak kerülni, aminek kivédésére fel kell készülni. „Bármelyik fél győzzön is, egyik sem fogja a mi ügyünket dűlőre vinni, hanem azt nekünk kell kiharcolni. Ezért a nemzetet fel kell ébreszteni, nehogy úgy jáijon, mint 1918-ban. Most is megtörténhet az, hogy a nemzet egyik fele nem akar harcolni, mert a németeket úgy is megverik, most már úgyis hiába minden. A másik fele pedig azért nem, mert úgyis az angolszászok győznek, tehát most már az igazság és az emberi jogok, valamint a nemzetközi jog győz, amiben mindannyian megnyugodhatunk."4

9 Ezt elkerülendő, szilárdan meg kell őrizni a belső rendet és biztosítani az uralkodó osztály uralmának érintetlenségét, akcióképességét. A német hadsereg, bár szorult helyzetben van, szelleme és ereje még töretlen. Hiú remény, hogy a német megszállás veszélyét is vállalva, mely az erre spekulálók szerint úgyis rövid ideig tartana, fel lehet mondani a szövetséget, és faképnél lehet hagyni a németeket. A német hadsereg még „kegyetlen csapásokat mérhet azokra, akik vele szemben fellázadnak" ... „Aki így gondolkodik az nem fűzte tovább ezt az elméletet, mert különben hamar visszarettenne tőle. Először is nem a németek szállnának meg, hanem a románok és a tótok és minden nyomorúságuk mellett még a horvátok is, akik hamar visszavennék azokat a területeket, melyek Trianon szerint az övék voltak, sőt még ennél is többet. Es ezeket a területeket összes javaikból kifosztanák, kirabolnák. De ezen felül mindent elkövetnének, hogy védképességünk, szuverenitásunk egyedüli támaszát: haderőnket tönkretegyék. Ezt lefegyverznék, fegyvereinket elrabolnák... Németország talán csak Budapestet tartaná meg és ott ahol erősebb lenne az ellenállás, bombázná. Természetesen erre az angolszászok és oroszok is bombáznának. Pár hónap elég lenne ahhoz, hogy teljesen tönkre tegyenek minket. Magyarország elvesztené szuverenitását