Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

516 DOMB RÁD Y LÓRÁND Az események alakulása pedig sürgős lépéseket követelt volna. A magyar politika tétlensége kezdte megingatni a nyugati hatalmak hitét a szándékok komolyságát illetően. Kállay ekkor Törökországba küldte Veress Lászlót, hogy mint a kormány és a vezérkar teljes jogú megbízottja lépjen kapcsolatba angol diplomatákkal és alkalmasint majd továbbítsa nekik a hazulról jövő bizalmas üzeneteket. Szombathelyi nem tudott Veress útjáról és vezérkari megbizatásáról. Személyét ezúttal sem tartották szükségesnek a Horthynál augusztus közepén öszszejött belső bizalmi kör megbeszélésén, ahol is az egybegyűltek döntöttek: amennyiben a szövetségesek garantálják, hogy az oroszok nem szállják meg Magyarországot, kötelező nyilatkozatot tesznek az ország jövőbeni határait illetően, valamint elismerik a jelenlegi rezsimet, aminek ellenében a kormányt szociáldemokratákkal bővítik ki, úgy Magyarország hajlandó különbékét kötni. Veress Ujváry Dezső isztambuli főkonzul társaságában a hazulról érkezett rejtjeles távirat s a korábbi miniszterelnöki intenciók alapján fogalmazott üzenetet adott át augusztus 17-én Benett angol követségi tanácsosnak. Az általa megfogalmazottak legfeljebb szándékokban fedték a magyar valóságot, s a szövetségesek számára félrevezetőek voltak. Magyarország hajlandó elfogadni a feltétel nélküli megadás formulását. A szövetségesek rendelkezésére bocsátja repülőtereit és közlekedési hálózatát, katonai berendezéseit, s minden vonalon együttműködik velük. Hogy ezt megtehesse, megvédi határait a német hadsereggel szemben. Amikor a szövetségesek elérik a magyar határt, semmiképp sem fog ellenállni, hanem megnyitja határait. A magyar kormány mindent megtesz vállalt kötelezettségei mielőbbi megvalósítása érdekében. Bár egyelőre a szövetségesek által a katonai összeköttetés kialakításához kért vezérkari tiszt még nem áll rendelkezésre, ő maga kész azonnal rádió-összeköttetést létesíteni és folyamatosan megfelelő információkkal szolgálni. Veress kérte, a szövetségesek mielőbb közöljék előzetes fegyverszüneti feltételeiket.4

1 Az angolok a magyar kormány üzenetéről tájékoztatták a quebec-i konferenciát. A Foreign Office, mely megfontolandónak tartotta a magyar ajánlatot, mindenekelőtt véleményt kért a brit vezérkartól a Magyarországgal szemben megteendő lépések katonai vonatkozásait illetően. A brit vezérkari főnök helyettesének állásfoglalása augusztus 23-án került az illetékesek asztalára: a magyar kapituláció — összehangolva az olasszal — igen kedvező lenne a szövetségesek számára, mivel egyrészt német csapatokat vonna el a frontokról — elsősorban a keleti frontról — Magyarország megszállására, másrészt kedvező hatással lenne a hasonló gondolatokkal foglalkozó többi csatlós országra. Ugyanakkor Magyarország nem számíthat arra, hogy a szövetségesek csapatokat tudnak küldeni és fegyveres segítséget nyújtani. Ennélfogva nem is valószínű, hogy Magyarország vállalja a kapitulációval járó német megszállást. Ebben a helyzetben viszont a legfontosabb, hogy a magyar kormány tagadja meg a német csapat- és anyagszállításokat az ország területén keresztül és maga sem szállítson nyersanyagot Németországnak — elsősorban bauxitot és olajat. Haladéktalanul vonják vissza a keleti frontról a magyar légierő ott levő alakulatait. Bizonyítsa továbbá jószándékát azzal is, hogy „megszüntet minden együttműködést Németországgal, annak akcióit akadályozza és késlelteti, sőt esetleg kisebb mértékű szabotázst folytat".