Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 517 Végül szükségesnek találta a brit vezérkar a szövetséges hírszerzés lehetővé tételét Magyarországon.4

2 * * * Csatay Lajos vezérezredes honvédelmi miniszternek augusztusi, a főhadiszálláson tett bemutatkozó látogatása során Hitler elérkezettnek látta az időt, hogy felújítsa a Szerbia megszállásában való magyar részvétel iránti követelését. Hosszasan fejtegette Csataynak a katonai helyzetet, melyet a területveszteségek és az olasz kiugrás ellenére is megfelelőnek, sőt biztatónak tartott. Miután ily módon eloszlatni vélte Csatay esetleges kétkedéseit, rátért a lényegre: „A Balkán partjainak védelmét a németek veszik át. Azt szeretnénk, ha a magyarok vennék át a német katonák megvédését és biztosítását. Ennek megbeszélésére és letárgyalására Szombathelyit váiják a főhadiszállásra."4

3 Csatay idehaza tájékoztatta a kormányt impresszióiról: a németek helyzete nehéz ugyan, de feltétlenül kitartanak. Hivatkozott a németek jóindulatára, amit nem veszíthetünk el, hiszen minden „fontos fegyverrészt" tőlük kapunk. Különben is érdekünkben áll, hogy minél eredményesebben harcoljanak a németek az oroszok ellen. Mindezek figyelembe vételével nem volna-e előnyös számukra, ha a keleti frontról elvonhatnánk 100 000 embert és Jugoszlávia területén alkalmaznánk. Ez a „németek felé komoly segítséget jelentene, viszont a mi számunkra nem jelentene több és nagyobb áldozatot, mint eddig, vagy kedvezőtlenebb körülményeket, mint a jelenlegi helyzet".4

4 Szombathelyi osztotta a honvédelmi miniszter véleményét. Úgy látszott, a németek elérték céljukat, Nagy Vilmos távozása után a katonai vezetés egységesebbé, irántuk toleránsabbá vált. Csatay már ezt megelőzően, a júliusi, a magyar-német közös repülőgépgyártás bővítésével kapcsolatos tárgyalások során is, kifejtette idevágó nézeteit. A német vezetésnek azonban ezúttal is csalódnia kellett. A katonák ezúttal sem tudták keresztülvinni akaratukat Kállayval és az őt támogató Horthyval szemben. A minisztertanács nem értett egyet a honvédelmi miniszter előteijesztésével. A legélesebben Keresztes-Fischer Ferenc fejtette ki véleményét a felújított német terv ellen. „Ami a németeknek azon kívánságát illeti, hogy mi a Balkánon a német hadsereg mögött működjünk, ez ellen a leghatározottabban állást foglal. Ezt katasztrofálisnak tartaná. Ez reánk nézve a teljes végső pusztulást jelentené. Ehhez sohasem adná hozzájárulását. Egy magyar katona se lépje át a Duna vonalát. Ezért nem vállalná a maga részéről a felelősséget és levonná saját személyére nézve a konzekvenciákat. Mi ma már csak a saját érdekeinkkel foglalkozhatunk. A végső pillanatra fel kell készülve lennünk".4

5 Kállay a katonákkal szembeni bizalmatlanságtól vezettetve arról a kedvezőtlen válaszról sem tartotta szükségesnek tájékoztatni a katonákat, melyet Bakách-Bessenyey berni követtől kapott egy balkáni magyar fegyveres jelenlét amerikai megítéléséről. Augusztus elején ugyanis a miniszterelnök még maga is latolgatta a Balkánnal kapcsolatos német kérés teljesítésének lehetőségeit. Megpróbálta azt össz-