Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 511 csapatok s a hozzájuk húzó, velük azonos beállítottságú bajtársaik ellen kell majd hadakozniok. Vajon vállalták volna-e? Szombathelyi fejében is meg kellett forduljon a kérdés. Természetes, hogy későbbi 1945-ös védőiratában ezt a szempontot figyelmen kívül hagyja, mikor az alakulat szervezéséről és feladatáról írva, azt az ő állítólagos kiugrási terveivel hozza kapcsolatba: „Ezen tevékenységemmel egyidejűleg gondoltam arra is, hogy további vereség esetén a lejtőn való további rohanás megakadályozására adott esetben a magyar politikát a kormányzóval egyetértésben kikapcsolom, s ha ez a pillanat elérkezik, mikor a szövetségesek közel érnek és tőlük valóban támogatást kaphatok, háborús magatartásunkban változást hajtunk végre. Ehhez a terveket kidolgoztattam."3 9 A tervekről nem ír. így, ha egyáltalában voltak is ilyenek, a Kádár elképzelése kivételével ismeretlenek maradtak. Nem kétséges, hogy a vezérkar főnökének megkönnyebbülésére az átállás az augusztusi napokban valóban elvesztette aktualitását, illetve annak lehetséges időpontja a bizonytalan jövőbe tolódott el. Az új olasz kormány egyre késett a fegyverszünet bejelentésével, sőt lojalitásáról biztosította Németországot. A német csapatok létszáma nem csökkent, hanem rohamosan nőtt Olaszországban. Nemcsak a vezérkar főnöke, de a miniszterelnök is megkönnyebbült az események alakulása folytán. Ó is arra a megállapításra jutott, hogy a kialakuló helyzetben lehetetlen lenne egy magyar katonai akció a németek ellen. Erről már július 31-én értesítette Barczát is. Az eseményeket és lehetőségeket számba véve a „közvetlen akció" egyelőre lehetetlen, az óhatatlanul kiváltja a német megszállást és egy Quisling-kormány hatalomra juttatását. Csak a szövetségesek megjelenése a magyar határon tesz majd lehetővé konkrét lépéseket. Addig csak a német orientáció fokozatos csökkentéséről lehet szó. Erről igyekezett meggyőzni Kállay a baloldali pártok vezetőit, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét is, aki politikai, illetve az azt kiegészítő katonai memorandumában az azonnali politikai és katonai intézkedések megtételét követelte a háborúból való kiválás érdekében, amit szerinte a német megszállás megkockáztatása árán is meg kell tenni. Nem tájékoztatta tárgyaló partnereit a hadseregvezetés, jelesül a vezérkar főnökének a kialakult helyzetről alkotott véleményéről. Nem beszélt arról, hogy a hadseregnek nincs terve az átállásra, cselekvés részükről legfeljebb csak akkor várható, ha a szövetséges erők megjelennek a magyar határon. Nem ejtett szót a tisztikar és hadsereg általa lesújtónak tartott politikaierkölcsi állapotáról, melynek megváltoztatása az adott viszonyok között egyelőre aligha lehetséges. Hiba volt részéről, hogy nem fejtette ki előttük, miben ért egyet és miben nem a vezérkar főnökével. Ezzel azt a látszatot hagyta eluralkodni közöttük, hogy ó a legfőbb bűnös, amiért nem alakította úgy a hadsereg állapotát, hogy az ellenzék által elképzelt kiugrás kockázat nélkül megvalósítható legyen. Ezt támasztotta alá azzal is, hogy nem vonta be az ellenzékkel történő tárgyalásokba a vezérkar főnökét, sőt nem is tájékoztatta őt. Nem adta kezébe a Bajcsy-Zsilinszky emlékiratot, amely súlyosan elmarasztaló volt a hadsereggel és személy szerint vele szemben, aki hivatalból érintett volt az abban foglaltak révén. Igaz Bajcsy-Zsilinszky sem emelt szót a vezérkar főnökének távolléte miatt.
