Századok – 1995
Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493
510 DOMB RÁD Y LÓRÁND Szombathelyi Horthy utasítására néhány megbízhatónak tudott tábornokot és törzstisztet bevonhatott volna ugyan az ezirányú előkészületekbe, azonban ez a szűk kör feltétlenül elszigetelődött volna. A szükséges előzetes intézkedések kiadása a csapatoknak pedig az azonnali lelepleződés veszélyét rejtette magában. De, az alapvető feltétel, a hadúri parancs is eleve hiányzott. Horthynak eszébe sem jutott, sőt elvileg ellenezte, egy ilyen, a németek ellen irányuló titkos parancs kiadását. Erre sokkal később sem szánta el magát. Ezek voltak Szombathelyi cselekvési képtelenségének fő okai, súlyosbítva azzal a lehetséges következménnyel, hogy az eredményes angolszász partraszállás és hadműveletek elmaradása esetén, fölöslegesen idézi fel a német megszállás és polgárháború veszélyét. Ez az akut helyzet a július végi és azt követő napokban változatlanul fennállt. Az angol-amerikai csapatok megjelenésekor pedig már késő lett volna az intézkedés. Hogy ez esetben mi történt volna, örök találgatások és vita tárgya marad. A bátortalan előkészületek kategóriájába sorolható, hogy Szombathelyi 1943 nyarán megbízta a feltétlenül megbízható Kádár Gyula ezredest — ekkor a Vkf. 6. vagy már a Vkf. 2. vezetőjét? —, hogy dolgozza ki elképzelését egy esetleges nyugati segítséggel végrehajtandó katonai átállásról. Kádár a vezérkar hadműveleti osztályát nem is vonta be. Ennek tartalmaznia kellett, „mennyi légi úton szállított segítő erőre volna szükség, hol kellene ezeknek földet érni, milyen előnyomulási irányokkal, mit kézbe venni, hogyan kapcsolódhatna be ezekbe a hadműveletekbe a honvédség, milyen erőkkel stb...". Kádár szerint „három légi úton szállított hadosztály a minimum, amire szükség volna. Ejtőernyős biztosító csapatok, utána szállító gépek, leszállási terület a Hortobágy, Tisza-menti védelem. A kelet-magyarországi csapattestek részben csatlakoznak, részben a románok felé biztosítanak". A vezérkar főnöke csakhamar visszaadta a tervezetet, mint ami már nem aktuális és különben is túl „regényes". Kádár véleménye szerint valószínűleg Szombathelyinek csak szokásos meditálásaihoz volt szükséges az ő elképzeléseire. Meg akarta győzetni magát arról, amit maga is vallott, hogy efféle átállás végrehajtásának nincsenek meg az előfeltételei, az nem időszerű.3 8 Az igen mérsékelt katonai elgondolások közé tartozott a Duna-Tisza-közén felállításra kerülő, de a szervezés kezdetén túl nem jutó, mintegy 1500 főnyi szabadcsapat felállítása is. A kifelé a partizán mozgalmak leverését, valójában azonban elsősorban a szélsőjobboldali megmozdulások megfékezésére szolgáló, titokban szerveződő kormányzó és kormányhű alakulat létezését értetlenséggel és aggodalommal fogadták. A vezérkar főnöke hatalmi törekvésének eszközét látták benne. De a honvédelmi minisztérium és vezérkar berkeiben is mint feleslegeset tartották számon és lehetőleg gáncsolták annak szervezését. Baloldali partizánok és mozgalmak leverésére rendelkezésre állnak a csendőrség, rendőrség, valamint a honvédség alakulatai. Ennek ellenére szervezésük tovább folyt egész 1944. március 20-án történt feloszlatásukig. Kérdéses volt, hogy a rongyosokra és vitézekre támaszkodó, nyíltan a szovjet, illetve velük szimpatizáló baloldali partizánok ellen szerveződő alakulat tagjai, akiknek Horthy- és rendszerhűsége többnyire szélsőjobboldali szemlélettel párosult, mennyiben voltak tudatában, hogy adott esetben angol és amerikai katonákkal együtt, de inkább nélkülük, német
