Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 509 tésével, ugyanakkor felkészülni a jobb- és baloldalról egyaránt fenyegetett belső rend fenntartására is. A helyzet ismeretében ez az előkészület azonban inkább kudarchoz, mint kibontakozáshoz vezethet. A hadseregnek szánt szerep sikere nem lehet független a kormány fellépésétől. Márpedig a baloldal aktivizálásától eleve tartózkodó rezsim sincs felkészülve a magyar társadalomnak egy fegyverszünet melletti mozgósítására, s az így megindított folyamatok kézben tartására sem. Július 30-án Szombathelyi előadást tartott a tiszti kaszinóban a katonai helyzetről a magasabb parancsnokok számára. A tárgyszerű előadás Csatay Lajos honvédelmi miniszter zárszavával ért véget. Elmondta, úgy tűnik, Szicíliában stabilizálódik a helyzet. Feltehető, hogy Badoglio nem szándékozik feltétlenül kapitulálni. Németország ezáltal jelentékeny időt nyer, hogy Európában továbbra is a helyzet ura maradjon. Saját feladatunk, meggyorsítani a honvédség felszerelését, hogy az minden időben készen álljon a belső front biztosítására. Befejezésként a német-magyar fegyvertársi kapcsolatok szilárdságáról szólva, annak legfőbb biztosítékaként a legfelső hadúr adott szavát említette, amit ő sohasem szeg meg. Lehetséges, hogy ez a miniszteri megnyilvánulás már a július 29-i, az olasz kiugrást és az ezzel kapcsolatos teendőket elemző koronatanács döntései miatti várható német reagálást volt hivatva leszerelni, nagyobb a valószínűsége azonban, hogy az a katonai vezetés részéről történő figyelmeztetés volt a meggondolatlan lépések elkerülésére. A koronatanács mindenesetre maga is bizonytalan volt a jövőt illetően. Csak elvi megállapodás született arra az esetre, ha az olasz kormány fegyverszünetet kér és szembeszáll a németekkel, ami a déli front összeomlásához vezethet. Ez esetben a magyar kormány is megteszi a megfelelő lépést. Ekkor Horthy tájékoztatni fogja a németeket a magyar kiugrási szándékról, mivel nem hajlandó hátba döfni őket. A tanácskozás eredményét azonban egyelőre nem hozzák a szövetségesek tudomására. Jagow már július 31-én táviratban jelentette Ribbentrop külügyminiszternek, hogy amint Pappenheim attasé a vezérkarnál bizalmasan megtudta, a Horthy elnökletével tartott koronatanács határozata értelmében egyelőre folytatják a németek melletti politikát. Ebben a döntésben a kormányzó személyes befolyása volt a döntő. Amennyiben tehát belátható időn belül nem következik be a politikai és katonai helyzetben — elsősorban a Balkánon — döntő változás, úgy továbbra is számítani lehet Magyarország kitartására mellettünk, véleményezte Jagow.37 A vezérkar főnökének méltán fájt a feje, ha arra gondolt, hogy a szükséges katonai előkészületek megtétele az események nyomán halaszthatatlanná és sürgetővé válhat. Ezideig semmi sem történt ezzel kapcsolatban. Nem volt terve, de még elképzelése sem egy esetleges angol-amerikai balkáni partraszállás esetére, hogyan lehetne biztosítani az inváziós csapatokkal történő együttműködést, valamint a szembeszállást a német csapatokkal és a szélsőjobboldal hatalomátvételi kísérletével. Az ehhez szükséges előkészületek megtétele a honvédség felső vezetésében — vezérkarban — és a tisztikarban ekkor uralkodó viszonyok között lehetetlen volt anélkül, hogy az idejekorán ne jusson a németek és magyar partnereik tudomására, s ennek nyomán ne tehessék meg a szükséges ellenlépéseket.