Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

508 DOMB RÁD Y LÓRÁND Kitűnő viszony alakult ki viszont közte és Csatay Lajos honvédelmi miniszter között. Csatay jól képzett, becsületes katona volt, akitől ugyan távol állt a németbarátság, de ugyanakkor híjával volt minden politikai érzéknek is. Mindenben alávetette magát Szombathelyi akaratának, az ő véleményét visszhangozta a minisztertanácsban is. Nemegyszer kínos helyzetbe került, mikor a Szombathelyi véleményének tolmácsolása után a miniszterek többségének ellenvéleményével találta magát szemben. Általában rosszul érezte magát honvédelmi miniszteri beosztásában, képtelen volt önálló politikai véleményalkotásra. Reá nem számíthattak a kiugrás felé tapogatózó körök oly egyértelműen, mint Nagy Vilmosra.3

6 Kádár Gyula is megemlíti visszaemlékezésében Szombathelyinek egy olyan tulajdonságát, amellyel a hozzá közeledő baloldali polgári köröket is gyakran eltaszította magától. Azonnal élesen reagált és visszautasított minden vádat és gyanúsítást, amelyek a hadsereg tisztjeit elsősorban polgári elemek részéről érték. Ez a megnyilvánulás a mundér becsülete védelmének látszik, azonban több volt annál. Igyekezett megőrizni hitét és illúzióját a tiszti becsületben, a felettesek iránti hűségben és a maradéktalan parancsteljesítésben. Dühös volt azokra, akik — ennélfogva gyakran megkésve — bebizonyították előtte a tisztek visszaéléseit, garázdálkodását, s a felelősségre vonás elrendelésére kényszerítették. Habár tapasztalatai is azt valószínűsítették, nem akart megbarátkozni a gondolattal, hogy adott esetben a tisztikar nem fogja követni legfelsőbb hadurának, s a vezérkar főnökének utasításait. * * * A július 10-i szicíliai angolszász partraszállás, majd ezt követően Mussolini július 25-i megbuktatásának híre, ennek nyomán a tengely déli szárnyának várható megingása, a kormány számára fenyegető közelségbe hozta, hogy a szövetségeseknek küldött üzenetekben ígért cselekvés mezejére kell lépnie. A nyugatról érkező üzenetek, így Barcza Györgynek a Mussolini bukását követő napokban Svájcból küldött jelentése, egyértelművé tették a szövetségesek kívánságát: Magyarország deklarálja a háborúból való kilépését, amikor Olaszország hasonló nyilatkozatot tesz. Ezt még a német megszállás kockázatának vállalásával is meg kell tennie. Nem taktikázhat a háború végéig a német oldalon, ugyanakkor elvárva a szövetségesek kedvező és megértő megítélését. Várakozással és nem kis szorongással szemlélte az eseményeket Szombathelyi. A szövetségesek követelésének teljesítése a hadseregtől is határozott cselekvést igényelt. Ennek sikerrel biztató vállalása az események alakulásának függvénye: Hogyan alakulnak a szövetségesek hadműveletei? Mikor és milyen körülmények között szánja rá magát az új olasz kormány a fegyverszünetre? Az olasz csapatok időben és egyöntetűen szembefordulnak-e a német csapatokkal, s ennek nyomán mikor történik meg Olaszország gyors elfoglalása és a szövetséges csapatok megjelenése a Balkánon vagy akár Isztriában is? Ez a magyar határon való megjelenésüket is néhány hetes közelségbe hozhatja. Erre az eshetőségre számítva, bizonytalan kimenetelű azonnali katonai előkészületeket kellene folyamatba tenni. A csapatoknak készen kellene állni az angolszász erők Dráva-menti „fogadására" az itt harcoló német csapatok egyidejű megtámadásával és semlegesí-