Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

506 DOMB RÁD Y LÓRÁND érvényesülhetett. Az érintett vezető beosztású tisztek zöme változatlanul helyén maradt Közismert németbarátoknak számítók maradtak meg beosztásukban, akiktől megszabadulni már csak a várható német „közbenjárás" miatt sem lehetett. Mi sem bizonyítja jobban a vezérkar főnökének e téren tanúsított óvatosságát, s a valóban hatásos intézkedések hiányát, mint az, hogy a vezető beosztásokban levők kőzött Kádár Gyulán, a VKF 2 vezetőjén kívül senki sem volt, aki oly mértékben kompromittálódott volna a németek előtt, hogy a megszállás után akár csak leváltásukat is követelték volna. Még Hätz Ottónak, az amerikai kapcsolat értelmi szerzőjének és közvetítőjének sem esett bántódása, sőt a németek nem emeltek kifogást az ellen sem, hogy 1944 júniusában a honvédelmi miniszter szárnysegédje legyen. A mindig és mindenütt jelenlevő németek valóban szerepet játszottak a tervezett intézkedések maradéktalan megvalósításának elmaradásában, azonban végtelenül leegyszerűsítenénk a kérdést, ha annak okát kizárólag a német befolyásra szűkítenénk le. Megkötötte a vezérkar főnökének kezét az is, hogy néhány, személyesen közelebbről ismert vagy ismerni vélt tábornokon és törzstiszten kívül, akik — mint Kádár Gyula — előtt nyugodtan kinyilváníthatta őszinte véleményét, aligha tudta, kinek mi az igazi meggyőződése, hol áll, milyen fokon elkötelezett a németeknél, milyen a kapcsolata a szélsőjobboldal különböző csoportjaival. A fegyelmezett, szolgálatát kiválóan ellátó, a parancsokat maradéktalanul teljesítő, a szövetségi hűség alapján álló vezérkari és csapattiszt minta volt a hadseregben. Feljebbvalói megdicsérték, kitüntetésekkel látták el. Ezen vonások mögött még Szombathelyi számára is nehezen volt felfedezhető valamiféle hajlandóság a németellenességre, s a szélsőjobboldal iránti ellenszenv. Ilyen körülmények között nehéz volt rövid idő alatt kiválasztani olyan vk. tiszteket, akik alkalmas partnerek lehetnek egy új, az eddigiekkel ellentétes, bonyolult politikai irányvonal szolgálatára Minden átszervezés kiváltotta a vezérkariak gyanakvását. Lehetetlen volt szépen dekorált vk tiszteket megfelelő indok nélkül — amit nehezen lehetett találni — kiemelni a vezérkari osztályok és helyek székeiből. A legóvatosabb mozgások is gyanúsak voltak, azonnal aktivizálták a különböző klikkeket, akik azonnal német és szélsőjobboldali politikus pártfogóikhoz menekültek. A szovjetellenességben, antiszemitizmusban és németbarátságban nevelkedett tisztikartól szövetségesi hűséget követeltek, az ezzel ellentétes viselkedés, az elvárt megnyilvánulások megsértése üldözendő volt a hadseregben. De a tisztek kapcsolatban álltak nyilas, imrédysta és más szélsőjobboldali pártokkal, csoportokkal, klikkekkel, melyek így közvetlenül vagy közvetve beépültek a vezérkari testületbe, Honvédelmi Minisztériumba, a csapatok parancsnokságaiba. Ennélfogva a magyar szélsőjobboldal és a német hírszerző szervek azonnal értesültek a hadseregben történtekről, az ott kialakult hangulatról, melyet beépített embereik révén megfelelően tudtak befolyásolni. Szombathelyinek ilyen körülmények között vigyáznia kellett, ha el akarta kerülni a vezérkar esetleges palotaforradalmát, ami saját pozícióját is veszélyeztette. Szembe kellett néznie a ténnyel, hogy ha a vezérkarban, HM-ben, a csapatoknál szolgáló tisztek között akadtak is árnyaltabban gondolkodók, szélesebb látókörűek, ezek elszigeteltek maradtak társaik között, nem találtak, vagy nem