Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

502 DOMB RÁD Y LÓRÁND hadsereg vezérkari főnöke, aki már korábban is kifejtette, hogy a kapott feladatot az adott körülmények közt nem lehet megoldani, s jobb lenne az egész hadsereget hazaszállítani s új alakulatokat kiküldeni, örömmel üdvözölte a döntést. Ezt nemcsak a régen óhcgtott hadrendi átrendeződést teszi lehetővé, „hanem megszünteti azt az igazságtalanságot is, hogy az ország lakosságának egy része egy évig harcolt, míg a nagyobb rész otthon maradt". Kovács ugyanakkor feleslegesnek ítélte meg a vezérkar elképzelését, miszerint a hazatérteket, akik keményen helytálltak a fronton, mint valami megbízhatatlan elemeket, hazatérés előtt akár két hónapig is fegyelmezzék. A honvédelmi miniszter március 23-án tájékoztatta a minisztertanácsot, hogy a 2. hadsereg maradványai a közeljövőben hazatérnek. Ennek ára, hogy két megszálló hadosztályhoz áprilisban újabb két megszálló hadosztály megy ki Úgy vélte ezzel eleget teszünk a német kívánságoknak, mert határozottan leszögezte: „Ezen erőknél többet nem bocsáthatunk és nem bocsátunk a keleti front rendelkezésére. A kiszállítás is csak akkor indul meg, ha a 2. hadsereg zöme már hazajött."2

4 Az OKW minden további nélkül hozzájárult Szombathelyi új javaslatához, hogy pihent hadosztályokkal váltsák fel a 2. hadsereg alakulatait. Keitel március 28-án közölte a vezérkar főnökével: a Führer egyetért azzal, hogy a 2. hadsereg maradványait a hadseregtörzs kivételével hazaszállítsák, ha helyette 2 új hadosztályt és 12 építőzászlóaljat szállítanak ki.25 • * * A balkáni megszálló hadosztályok megtagadását Hitler ugyan nem vetette szemére Horthynak az április 16-18. közötti klessheimi látogatása során, azonban így is talált okot az elégedetlenségre. Egész bűnlajstromot tárt a kormányzó elé a Kállay-kormány kétkulacsos politikájáról, mely bizonyos dolgokban „disztanszírozza" magát a németektől. A legfőbb vádat a béketapogatózások — Szent-Györgyi Albert és mások küldetése — képezték, akiknek egyes megnyilvánulásait tényszerűen tárta a , jól értesült" Hitler a meglepett kormányzó elé. A továbbiakban szemére vetette a magyar csapatok, elsősorban a legénység, gyenge harci szellemét és helytállását, mellyel nehéz helyzetbe hozták szövetségeseiket. Ezzel szemben kiemelte néhány román hadosztály nagyszerű teljesítményét, a román katonák és tisztek bátor viselkedését. A kormányzó visszautasította a hadsereget ért vádakat, mondván, hogy „semmi esetre sem viselkedett szégyenteljesen az a hadsereg, amelynek 146.000 halottja és 30.000 sebesültje volt" s minden fegyverét elvesztette. A magyar ezredek nemegyszer éppen a német kötelékek visszavonulását fedezték. Megvédte Kállayt, akiben maradéktalanul megbízik, s aki „szilárd meggyőződése szerint mindarról, amit szemére vetnek nem tudott". Máskülönben biztosan jelezte volna ezt neki. Mindenesetre vizsgálatot indít a nyugati kapcsolatok ügyében, s erről tájékoztatni fogja Hitlert.2

6 A szemrehányásokon túlmenően Hitler nem érintette a magyar háborús részvételt, nem terjesztett elő újabb kívánságokat, s nem említette a Balkánt sem. Támadta viszont a kormányt azért is, mert csak a szovjet elleni közös harcról beszél, ezzel szemben nem említi az angolszászok elleni közös küzdelmet. Sőt,