Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 503 mereven elzárkózik ez elől, s a kiugrást előkészítendő, kapcsolatokat keres velük. A kormányzó ismételten megvédte miniszterelnökét Közben Keitel is tárgyalásokat folytatott Szombathelyivel, aminek tényét a kiadott kommünikéből törölték. Ennek során Szombathelyi visszautasította a 2. hadsereggel szembeni Keitel által is hangoztatott vádakat, s szemére vetette, hogy míg a románoknak nyolc hadtest számára juttattak felszerelést, addig a magyar hadseregnek jóformán semmit sem adtak és adnak, holott a magyar csapatok a doni harcokban elvesztették felszerelésük zömét. Végül megállapodtak Keitellel: „egymás szemére nem vetünk semmit". A balkáni hadosztályok ügye itt sem került szóba A gyengébb felszereltségű megszálló hadosztályok már folyamatban levő kiszállításával egyelőre megoldottnak látszott a közös háborús erőfeszítés kérdése.2

7 * * * Kállay miniszterelnök a háborúból való kiválás lehetőségeit keresve tisztában volt azzal, hogy a hadseregvezetés megnyerése nélkül aligha számíthat sikerre. Ehhez viszont elkerülhetetlen lett volna egy, a katonai vezetés körében végrehajtandó tisztogatás, megbízhatónak vélt emberek előtérbe állítása és parancsnoki beosztásokba helyezése. Törekvése azonban alig leküzdhető akadályokra számíthatott. Véleménye — mint erre a bevezetőben már utaltunk — lesújtó volt a hadsereg tisztikaráról. Lelkiségét deformáltnak tartotta, ami elkeserítette. Visszaemlékezésének ezzel kapcsolatos meglátásait nem tulajdoníthatjuk csupán a csalódott ember későbbi túlzó és keserű ítéletének, hiszen politikája megvalósíthatóságának egyik bizonytalansági tényezőjét éppen a hadsereg várható magatartásában látta Gömbös működésétől származtatta a tisztikarnak a Monarchia-beli megbízható szellemiségtől való eltávolodását. Ettől kezdve a hadsereg tartalmi súlya nagyobb lett, mint egy ilyen kis nemzetnél ez megengedhető. Fokozatosan befolyást nyert a politika irányításába Hangadóként mindenbe bele kívánt szólni, s irányítani a nemzetet. Közben mélyen megvetette a parlamentarizmust, a liberális és demokratikus eszméket. Jelentkeztek és előretörtek a német befolyás nyomai. „Ez a hadsereg nem képviselte azt a magyar nemzetet, melyet Horthy magáénak vallott, amely neki az eszményképe volt. O azonban ezt nem tudta, nem vette észre. Csak nagyon nehezen tudtam rábeszélni, hogy végezzünk mégis valami tisztogató munkát a legmagasabb rendfokozatú tisztek között, s így azért sikerült néhányat félreállítanom, illetve jelentéktelenebb beosztásba helyeztetnem." ... „Olyan vakon hitt és bízott a magyar katona vitézségében és a vezetők becsületességében, hogy ezeket a kérdéseket úgyszólván lehetetlen volt szóba hozni előtte."2

8 A miniszterelnök bizalmasai előtt gyakran szóvá tette a katonákkal szembeni lehetetlen helyzetét. Barcza Györgynek, svájci bizalmas megbízottjának is, a katonai környezete által elszigetelt kormányzóra panaszkodott, aki hagyja magát meggyőzni általuk. A befolyásuk nyomán keletkezett, saját törekvéseivel ellentétes döntésekről pedig — miként miniszterelnök elődei — csak megkésve értesül, s utólag nem mindig sikerül akaratának érvényt szerezni, s a kormányzót politikai belátásra bírni.2

9