Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 501 értelmű kijelentéseket tesz, amelyeknek helyességéről igyekszik meggyőzni a kormányzót is.2

2 Nem bizonyult szerencsés lépésnek s joggal váltotta ki a kormányfő ellenkezését az is, hogy a kapott megbízással ellentétben, Hitler újabb megszálló hadosztályoknak a keleti frontra küldése iránti kívánságának engedve, felajánlotta a 2. hadsereg megmaradt állománya nagy részének a hadműveleti területen hagyását. A humanitárius szempontokat félretéve, megengedhetőnek látta, hogy ezzel a szétzilált, leharcolt emberanyaggal egyelőre eleget tesz a német igényeknek, s mentesíti az itthon lévőket. Nagy Vilmos honvédelmi miniszter 1943. február 22-én tájékoztatta a kormányt a 2. hadsereg helyzetéről. A hadsereg állományából mintegy 70 000 ember maradt. Az anyagi veszteség 70%-os, nehéz fegyverekben elérte a 100%-ot. Az anyagi veszteség 367 millió pengőre becsülhető. Drámai erővel festette le a magyar csapatok nyomorúságos pusztulását, s elítélően szólt a német vezetésről, mely lehetetlen helyzetbe hozta, majd cserbenhagyta őket. A magyar hadvezetés elgondolása most az — mondotta —, hogy „több embert nem küldünk ki a harctérre és több felszerelést sem".2

3 A hadsereg maradványainak hazaszállítását bel- és külpolitikai okokból egyaránt szorgalmazta a kormány, s Horthy beleegyezését is elnyerve újabb tárgyalásra utasította a vezérkar főnökét. A hadsereg vereségéről és veszteségeiről kiszivárgó hírek nyugtalanították a közvéleményt, mely hazavárta a katonákat. De a szövetségesekhez való közeledéshez sem volt ajánlólevél a 2. hadsereg változatlan kint tartása és újjászervezése. A kormány nem hivatalos megbízottai ugyanis ezzel ellentétes szándékokról igyekeztek biztosítani őket. Épp ez idő tájt fejtette ki Stockholmban Böhm Vilmos a hozzá forduló Gellért Andornak: a háborúból való kikerülésben és a későbbi elbírálásban meghatározó lehet, ha a magyar kormány nem küld újabb csapatokat, sem erősítéseket a keleti frontra, s adott alkalommal bejelenti, hogy csapataira saját határai védelmére van szüksége; s egy délkelet-európai partraszállás esetén megnyitja határait az angolszász csapatok előtt. Gellért ezt elfogadhatónak tartotta, de időt kért, hogy a kormány jószándékát tettekkel bizonyíthassa, s ennek ellenében elnyerje a Magyarországgal szembeni méltányos elbánást, jövőjének biztosítását. Ilyen körülmények között kézenfekvő volt, hogy elutasították Szombathelyi érvelését, mely szerint a már amúgy is ott lévő állomány kinttartásával legalábbis egyidőre el lehet kerülni űjabb alakulatok frontra küldését. A Hitlernek tett ígéret és az OKW-val történt megegyezés értelmében a 2. hadsereg parancsnokságának megmaradt állományát 2 hadosztályba kellett volna összevonni, és a kint lévő megszálló alakulatokkal kiegészítve egy hadtestbe szervezni. Erre a célra csak a hadsereg páncélos hadosztályának alakulatai, valamint a részben vagy egészben lövegek nélkül maradt tüzér ütegek nem voltak felhasználhatóak. Az átszervezési rendelet felsorolta azokat az állomány-kategóriákat, amelyek leszerelésre kerültek volna. A kormány állásfoglalása nyomán ezek az átszervezési munkálatok megszakadtak. A vezérkar főnökének március 16-i Horthy által jóváhagyott parancsa elrendelte a hadsereg egészének hazaszállítását. Kovács Gyula vezérőrnagy, a 2.