Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

TANULMÁNYOK Dombrády Lóránd A MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN Kállay Miklós miniszterelnök 1943-as, a német szövetségből és a háborúból kivezető út lehetőségét kereső politikáját és annak értékelését a rendelkezésre álló monográfiák, tanulmányok, visszaemlékezések, az azokban kifejtett nézetek és értékelések összevetése és ütköztetése révén immár a történeti hűségnek megfelelő objektivitással követheti nyomon az érdeklődő. A kialakult összképhez természetesen hozzátartoznak az eseményekre befolyással bú-ó katonapolitikai vonatkozások is, melyek vizsgálata és bemutatása szintén részét képezik a fentiekben hivatkozott stúdiumoknak. Mindamellett a Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a vezérkar főnöke és az irányítása alatt álló katonai vezetés szerepe és viszonya a miniszterelnökhöz, illetve a béketapogatózások érdekében munkálkodó angloíil és ellenzéki körökhöz, az eseményekre gyakorolt hatása, kevésbé tisztázott és további vizsgálatra szorul. Különösen érvényes ez a megállapítás Szombathelyi Ferenc személyére nézve, akinek múlt és jelenbeli megítélése a többoldalú elfogultságok következtében is mindmáig késedelmet szenved. Nem kevés azok száma, akik változatlanul Kállay törekvéseinek kerékkötőjeként állítják be, mígnem mások hajlamosak szerepének túlbecsülésére. Személyének és szerepének elfogultságoktól mentes vizsgálata megerősítheti az e sorok írója által is vallott nézetet, hogy mint a jobbat akaró kor- és sorstársai közül annyian, ő is indulatoktól sem mentes, bizonytalanságok közt hányódó útkeresője volt egy olyan időszaknak, amikor a nemzet szempontjából egyértelműen optimális megoldás lehetősége a jobb szándékok mellett sem adatott meg. A gondolati és spekulatív úton kimódolt megoldások sora életképtelennek bizonyult, ütközött a realitásokkal. Szombathelyi a számára elfogadható, katonailag megoldható, a megalapozatlan és felelőtlen elképzeléseknek ellenálló megoldásokat kereste és igyekezett képviselni a legjobb tudása szerint, ha nem is tévedhetetlenül és nem is mindig a legdiplomatikusabb formában. Nem tekinthetünk el azoktól a korabeli eseményekben pozitív szerepet játszó személyiségektől, akikkel olyan vitákba keveredett, melyek máig hatóan befolyásolják megítélését, s az igazságtalanságig menő ellenszenvet keltenek iránta. Sajnálatos volt az események szempontjából a növekvő bizalmatlanság Kállay miniszterelnök és közte. A Szombathelyi képviselte elképzelések egyre kevésbé nyerték el a miniszterelnök tetszését, habár gyakran egyet kellett értsen annak ellentmondó felvetéseivel. Az ellentét köztük abból a miniszterelnök számára érthetetlen lelki deformációból eredt, ami szerinte a honvédség egész tisztikarát jellemezte a régi monarchiabeli szellemmel szemben.