Századok – 1995

Történeti irodalom - Prazák Richard:Lajos Kossuth (Ism.: Niederhauser Emil) II/484

485 TÖRTÉNETI IRODALOM és a zárszót is. A gondosan szerkesztett könyv jól használható jegyzetapparátussal és bibliográfiákkal jelent meg. Bevezetőjében Somlyai Magda a migráció vonulatainak különböző történeti vonatkozásai és helyi sajátosságainak fontossága mellett azt hangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentőségű, hogy a főiskola ezen tudományos ülésszakkal is bekapcsolódik a tudományos igényű feladatok elvégzésének láncolatába, a helyi ismeretek mellett a konferencia elősegíti az azonos országos és regionális problematikának összehasonlító vizsgálatát; mindenekelőtt a szlovák és a német lakosság vándorlása, ill. vándoroltatása kapcsán, de lényegesnek tartotta az alaptémakörhöz kapcsolódó referátumokat is. Már itt jelezzük, hogy helyszűke és a migrációra mint alapkérdésre való koncentrálás miatt a kötet gazdaság-, művelődéstörténeti és néprajzi tanulmányaira csak utalunk, ill. annyiban érintjük őket, amennyiben a lakosságvándorlással kapcsolatban állnak. A konferencia első előadását Köteles Lajos főigazgató tartotta Gazdasági, társadalmi folyamatok és a helyi társadalom átalakulása Békéscsabán címmel. Lényegesnek tartjuk kiemelni, amit az előadó az újratelepült város fejlődésének első 150 évéről szólva a betelepült szlovákság meghatározó szerepéről kifejtett. A magyar és a szlovák kultúra és gazdaság az 1920-as évekig békésen megfért egymás mellett. A Trianon után betelepülő erdélyi és délvidéki polgárság egy urbánusabb értékrendet is hozott magával. A város a két világháború között erős polgári érdekérvényesítő csoportja miatt is dinamikusan fejlődött. Ez tört meg 1944 és 1950 között, amikor a városba beözönlő kisfalvas térségű népesség egy konzervatív paraszti értékrendet hozott magával és Békéscsaba torzó társadalmi struktúrájú, egyre nagyobb falu lett. Ma a többpárti demokráciával az előadó szerint visszatérhet az érték- és érdekpluralitáson alapuló modernizáció. A következőkben a konferencia szlovák témájú referátumaival szeretnénk foglalkozni. Gombos János a felvidéki szlovákság 18. századi délre vándorlásának történetét elemezte. A belső vándorlás vizsgálata után rámutatott a Pest, Heves és Nógrád megyékbe, majd a Dél-Alföldre település okaira (az új helyeken pl. földbőség, nagyobb lakatlan terület volt, adómentességet adtak), formáira (jobbágyvándorlás, földesúri és állami telepítések) és folyamatára (az idénymunkára jött nagycsalád tagjait követték a többiek). Szabó Ferenc a 19. század második felének békéscsabai migrációs hullámait vizsgálta. Megállapította, hogy az 1853. évi második hullám a 18. századi jobbágyvándorlás és a későbbi állami telepítések tragikus „ötvözetének" tekinthető. A migrációs hullámok közül az agrártársadalmi kötődésűek támaszkodtak leginkább Békéscsaba szlovák parasztságára. A városban a földszerző kistáji migrációnak volt fontos szerepe. Előadása második részében a város urbanizációját megalapozó, ill. az ahhoz csatlakozó migrációról szólt. Megállapította, hogy a migrációs mozgások általában a társadalmi mobilitás csatornái voltak és nem választhatók el a vasútmegnyitástól, a gyáripari fejlődéstől, az állandó katonaság megtelepítésétől, a csabai és a szarvasi gimnáziumok létrejöttétől, ill. az előbbiekkel kapcsolatos társadalmi rétegektől (vasutasság, kézműiparosok, kereskedők, szellemi foglalkozásúak), amelyek átformálták a város társadalmát. Mázán Mátyás a magyar-csehszlovák lakosságcsere történetéhez nyújt békéscsabai adalékokat. 1946 tavaszán kezdte meg a városban agitációs és propagandamunkáját a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, amelynek célja a szlovákság kettős identitástudatának meggyengítése volt, amit ráadásul megkönnyített az ország rossz gazdasági helyzete. A „nagy hazugságra" mutatott rá az előadó, amikor az agitáció alapelemeként a mindkét részről történő „önkéntes jelentkezés" propagandafelfogását említette. Valójában az áttelepülteket (a csehszlovák fogalmi meghatározást Mázán szerint legalábbis vitatni lehet) órási csalódások, megpróbáltatások érték és míg őseik önként jöttek ide, őket hazug propagandával csábították vissza. Kugler József a lakosságcserének Békéscsaba népességszámának alakulására tett hatását vizsgálta. Több szerzővel együtt ő is megállapította, hogy a cserét a csehszlovák fél kezdeményezte és több statisztikai adatsor és grafikon segítségével kimutatta a térségnek és a városnak hátrányos tendenciákat. Hibás volt eleve a cseh és szlovák szakemberek és politikusok vélekedése a két országban élő nemzetiségek azonos számáról. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság a 15. számú Békéscsabai körzetben egy szélesebb értelemben vett szlovák etnikum megnyerését tűzte ki célul, holott ezek az emberek már az 1941. évi népszámláláskor magyar nemzetiségűeknek vallották magukat és csökkent közöttük a szlovákul beszélők száma is. Az 1946 őszén a magyarországi kitelepülök ingatlanvagyonáról a szlovák szakemberek által összeállított ún. ingatlancsere, v. ikresítési névjegyzékek és 1947. évi végrehajtásuk hátrányos volt a felvidéki magyarság és kormányunk számára; ti. a Szlovákiában visszamaradó ingóság jóval felülmúlta a hazánkban visszamaradót és sokan az ún. telepítési törvénybeli 15 kat. holdnál nagyobb gazdaságot hagytak ott, mikor Magyarországra