Századok – 1995

Történeti irodalom - Prazák Richard:Lajos Kossuth (Ism.: Niederhauser Emil) II/484

486 TÖRTÉNETI IRODALOM jöttek. Figyelemre méltó, amit Kugler Békéscsaba kerületeinek etnikai és társadalmi szerkezetéről, a lakosságcsere előtti helyzetet vázolva, kifejt és különösen az, ahogy ezt a betelepítés befolyásolta. Békéscsabán és a cserével érintett településeken jelentősen csökkent a lakosság, amit tovább apasztott a magyar és zsidó polgárság pusztulása. Mindezeket nem pótolta a „bevándorlás"; tehát a lakosságcsere negatívan hatott a város népességszámának alakulására. A szlovák tematikához szorosabban két művelődéstörténeti és egy néprajzi tanulmány kapcsolódik. Szakács Mihály ,A modern falukép" Tessedik Sámuel munkásságában (a falusi élet szervezőjéről és a ,jó parasztbolgár" kinevelőjéről) és Lipcsei Imre A szarvasi tanyasi iskolarendszer című írásai. Szűcs Judit pedig a szlovák és magyar étkezési szokásokat mutatta be Békéscsaba, Csongrád és Szentes példáján. Téijünk át ezek után a németség migrációjáról szóló előadásokra. Zielbauer György a német (és magyar) polgári lakosság 1944/45. fordulóján történt elhurcolását (Verschleppung) és a magyarországi németek, ill. a felvidéki magyarság 1946—48 közötti ki- és áttelepítését; azaz elűzését (Vertreibung) vizsgálta előadásában. Rámutatott a deportálás módjára, az ún. kitelepítés bel- és külpolitikai összefüggéseire, az elűzés két (1946, 1947—48) szakaszának jellemzőire, a magyarszlovák lakosságcserével való kapcsolatra (a német lakosság összeköltöztetéséről kiadott rendeletre, az ún. rátelepítésre). A szerző a korábban a folyamatokat kifejező fogalmi egzaktság jogossága mellett írása végén azt is kiemeli, hogy a „kitelepítés" a második világháború után a kollektív büntetés egyik legszerencsétlenebb formája volt. Németh István A német lakosság menekülése és áttelepítése Európában (1944-49) címmel tartott előadást. Megállapította, hogy a németség mozgása több szakaszban (1. 1939 és 1941 között, 2. a Wehrmacht visszavonulása után, 3. az 1945 és 1948/49 közti áttelepítések) és eltérő motívumok alapján történt. Az első kényszeráttelepítések a pomerániai, sziléziai és kelet-poroszországi németeket sújtották. A potsdami konferencián a szövetségesek egyetértettek a németek Lengyelországból, Csehszlovákiából és Magyarországról történő „szervezett és emberséges" áttelepítésével. A végrehajtás azonban ettől eltért; időtartama elhúzódott, méretei egyre nőttek, szervezetlenül és embertelenül valósult meg. A lengyelek jöttek rá először, hogy milyen hátrányos gazdasági következményekkel járt ez a hibás politikai döntés. Németh igen sokoldalú elemzést ad a csehszlovákiai, romániai és jugoszláviai kitelepítések lefolyásáról. 1944 végén a magyar kormány nemzetközi hatásra kérte a kitelepítéshez való hozzájárulást, később pedig a bukovinai székelyek és a Szlovákiából kitelepített magyarság miatt gyorsultak fel az események. Lényeges, amit a szerző az NSZK-ba került németek beilleszkedéséről, az 1952. májusi teherkiegyenlítési törvény integrációs hatásáról, a kitelepítettek konzervatív modernizációs és szakmai mobilizációs szerepéről kifejt. A németség 1944 és 1948 közti menekülését és kitelepítését a mai Bács-Kiskun megyéből Zorn Antal vizsgálta. Szólt a Volksbundnak a sztálingrádi fordulat utáni bácskai evakuálási kísérletéről. A román fordulatot és a szerb partizánveszély fokozódását követően a bácskai németek számára a helyzet kritikussá vált. A magyar hatóságok és a német áttelepítő különítmény megpróbálták az egymásra torlódó és oda-vissza vándorló menekülthullámokat bizonyos tervszerűséggel irányítani, ami azonban csak kevéssé sikerült. A potsdami konferencia döntése nyomán megkezdődött a magyarországi németek kitelepítése. Zorn szól a telepítéssel foglalkozó szervekről, a kitelepítendők névjegyzékével kapcsolatos problémákról és a kitelepítés nemzetközi aspektusairól. Az utóbbival összefüggésben az USA és a Szovjetunió változó álláspontjáról, valamint a csehszlovák-magyar lakosságcseréről, amelyek lassuló, csökkenő, szervezetlen mozgást, ill. a svábok összeköltöztetését okozták. A kitelepítés megítélésében Glatz Ferenccel ért egyet, miszerint ez a népvándorlás egy korabeli (ma már látható, hogy elhibázott) európai berendezkedés! törekvés része volt. A világháború borzalmai után ez újabb gyötrelmeket, jogtalanságot jelentett és ráadásul gazdasági problémákat is előidézett. E. Jenes Margit a Békés megyei idénymunkások 1937 és 1941 közti németországi munkavállalását vizsgálta. Megállapította, hogy a gazdasági világválság után vált olyan mértékűvé a szociális feszültség, hogy engedélyezni kellett a kivándorlást. A kelet-poroszországi gazdaságokban a megyéből így a romló kinti feltételek ellenére is sokan vállaltak mezőgazdasági idénymunkát. A rövid idejű munkavállalás azonban nem érte el eredeti célját a föld- és házingatlanvételt és nem hatott lényegesen a megye agrárviszonyaira és a munkaerőpiacra. A német tematikához kapcsolódik R. Kádár Juditnak a kétnyelvű (német-magyar) mezőberényi oktatás történetéről szóló írása. Röviden szólnánk a kötet néhány gazdaság- és művelődéstörténeti tanulmányáról. D. Molnár Erzsébet a kitelepítéseknek a Tolna megyei agrárkultúrára tett hatását elemezte. Nemcsak a megye lélekszáma csökkent a világháború alatt, hanem az egymást követő vándorlási hullámok,