Századok – 1995

Történeti irodalom - Prazák Richard: Cesko–Madarské kulturní vztahi od osvícenství do roku 1848 (Ism.: Niederhauser Emil) II/482

483 TÖRTÉNETI IRODALOM a magyarországi jakobinus mozgalom idején. Széchényi Ferenc 1794-95 során fél évet töltött nővérénél Prágában és egyéb csehországi kastélyokban. A következő fejezet Dobrovsky és Kazinczy alakját vizsgálja. A nyelvújító és irodalomszervező Kazinczy párja a cseh fejlődésben inkább Josef Jungmann lenne, de a kettőnél közös a felvilágosodás, mint kiindulópont. Kant hatása, az erkölcsi felelősség mindkettőre jellemző. A felvilágosult abszolutizmus a felvilágosodást csak felhasználja, és szép elvek megvalósításaként gúzsbaköti az egyéniséget. (Prazák itt mintha aesopusi nyelven a pártállam kritikáját adná.) A mozgalom radikalizmusa nem népi kapcsolatokból fakad, hanem a felvilágosodás elveiből. A csehekhez német közvetítéssel jut el, a cseh felvilágosodás vezetői közül sokan németek. A magyarok esetében közvetlenebb a kapcsolat a francia eszmékkel. Dobrovsky és Kazinczy egyaránt nem forradalmárok, de a modern kor ekkor ébredő nacionalizmusát sem fogadják el. A harmadik fejezet fantasztikusan sok adattal a magyar reformmozgalom cseh visszhangját és a korabeli tudományos és irodalmi kapcsolatokat mutatja be. Elsősorban a történészekét, ahol Palackynak van központi szerepe többéves magyarországi tartózkodása révén. De kapcsolatot jelent a magyarul is jól tudó Zikmund Berchtold gróf szintén. A magyar reformmozgalom csehországi közvetítésében nagy szerepe van a szlovákoknak, elsősorban a Pozsonyban működő Jursg Palkovifnak. A politikai mozgalomnak tehát jelentős cseh visszhangja volt, a korabeli irodalomnak kevesebb, a nyelvi nehézségek miatt. Viszont magyar részről nagyobb volt az érdeklődés a cseh irodalom iránt, persze jórészt német közvetítéssel, Toldy Ferenc tett sokat ezért. A magyar szakirodalomban már akkor tudomásul veszik, hogy az időmértékes verselést a csehek igen korán alkalmazták, talán már Hus is. Palacky 1829-ben írt a magyarországi népekről, tehát a magyarokról is, ekkor már némi ellenszenvvel, hiszen a szlávok álltak érdeklődése előterében. Karel Havlíéek—Borovsky viszont 1847-ben arról írt, hogy a magyarok a politika terén előbbre vannak a cseheknél. A magyarok a cseh történetírást ekkor többre becsülték az irodalomnál, amely csakugyan jórészt provinciális volt. Máchát a kortárs magyarok még nem ismerték. A befejezésben Prazák összegzi a tipológiai hasonlóságokat. A nemzeti megújulás első szakasza tehát a felvilágosodás, a második a nyelvújítás a századforduló táján, ennek első szakaszát a szlovák Bernolák és a román erdélyi iskola jelenti, a másodikat Kazinczy és Jungmann. Ebben a két szakaszban a hasonlóságok nagyon erősek. A harmadik, politikai szakaszban már a különbségek kerülnek az előtérbe, a rendekre támaszkodó magyar mozgalom erősebb, társadalmi és politikai követelésekkel áll elő, a cseh szerényebb, az ausztroszlavizmus formájában mérsékeltebbek az igényei, a kulturális követelések állnak továbbra is az élen. Ezt az utóbbit csodálják a magyarok, a csehek viszont a magyar mozgalom társadalmi céljait. Az ausztroszlavizmust a magyarok már bírálják. A kötetet petittel 17 lap zárja a forrásokkal és az irodalommal, és egy 5 1/2 lapos német rezümé, ugyancsak petittel. Ez a tartalmi ismertetés persze távolról sem adhat teljes képet arról a gazdag anyagról, amelyet a szerző évtizedek szorgos kutatómunkájával gyűjtött össze. Rengeteg adat található itt, rengeteg név (nem is ártott volna egy névmutató). Az előszóban Prazák arra utal, hogy a további kutatásnak már a részletekre kell irányulnia, mert a fő fejlődési vonalak már tisztázottak. Ebben teljesen igaza van, megállapításaival mélyen egyetértünk. Különösen fontosnak tartjuk a nemzeti megújulási mozgalom periodizációját, amely egybekapcsolja a felvilágosodást és a későbbi kulturális és politikai szakaszt. A magyar történetírás a hagyományoknak megfelelően külön kezeli a felvilágosodást, külön a reformkort, a kettő közti évtizedekkel az irodalomtörténet se tud nagyon mit kezdeni. A Prazák javasolta periodizáció elfogadása a magyar fejlődést logikusabb egységbe fűzné. A könyvben egyetlen hibát találtunk: Réthei Prikkel Mariánt a szerző nőnek tekinti (az -ová végződéssel látva el). Alig akad olyan, nem magyar szerző által magyar témáról írt könyv, amelyben csak egy és akkor is ilyen csekély fajsúlyú hiba szerepelne. Prazák nemcsak szereti a magyarokat, mélyen érti és ismeri is őket. A szlovák közvetítést, és általában a szlovák problematikát a cseh-magyar kapcsolatokban Prazák utalásszerűén olykor említi, de ezzel talán bagatellizálja is, milyen zavaró tényező volt ez az ekkor csakugyan inkább pozitív kapcsolatokban. Nagyon jó könyv, tanulságos adataiban és felfogásában egyaránt. Niederhauser Emil