Századok – 1995

Történeti irodalom - Prazák Richard: Cesko–Madarské kulturní vztahi od osvícenství do roku 1848 (Ism.: Niederhauser Emil) II/482

482 TÖRTÉNETI IRODALOM Végigtekintve a tanulmányok sorát, láthatjuk — bár voltak egybeesések —, az egyes előadók mindegyike megtalálta saját Deák Ferencét, kiemelve a számára legfontosabbat életművében és személyiségében — legyen az a szabadelvű eszmerendszer, az életmű aktualitása, a személyiség, a politikai etika, a törvényalkotói zsenialitás, vagy a „nagyvonalú és fortélyos" taktika. Különösen figyelemre méltó, hogy többségük számára napi aktualitással bírt az életmű és az ember. Tanulmányaikon érződik, hogy szellemi izgalommal és érzelmi elkötelezettséggel nyúltak tárgyukhoz — s ez visszahat az olvasóra is. A kötet méltó utóda az 1976-ban megjelent zalai Deák tanulmánykötetnek. Az akkori szerkesztő, Degré Alajos szellemében járt el a konferencia megszervezője, Kapiller Imre, amikor arra törekedett, több szakma (filozófusok, politológusok, történészek) legkiválóbbjait gyűjtse össze az ünnepi megemlékezésre. A rangos kiadvány publikációi árnyaltabbá, élőbbé teszik a bennünk élő Deák képét. A kötet magas színvonalú technikai szerkesztése Lenkei Júlia érdeme. Turbuly Éva Richard Prazák CESKO-MAD'ARSKÉ KULTURNÍ VZTAHY OD OSVÍCENSTVÍ DO ROKU 1848 Brno, 1994., Masarykova univerzita, 143 1. (Spisy Masarykovy univerzity v Brné. Filozofická fakulta 298.) CSEH-MAGYAR KULTURÁLIS KAPCSOLATOK A FELVILÁGOSODÁSTÓL 1848-IG Richard Prazák, a brnói egyetem professzora a felvilágosodás és a nemzeti megújulási mozgalmak régi és nemzetközileg elismert kutatója, különösen cseh és magyar vonatkozásban. Első nagyobb munkája a magyar református papok csehországi tevékenységét vizsgálta a II. József-féle türelmi rendelet utáni időszakban. Számos egyéb tanulmányt is írt, egy könyvet Josef Dobrovsky finnugor és magyar nyelvészeti tanulmányairól. Az itt ismertetett munkát ezeknek a régebbieknek az anyaga alapján írta meg, persze számos esetben új adatokkal és szempontokkal kiegészítve. A könyv bevezetésében éppen ezt írja le, s kifejti, hogy munkáját genetikus-tipológiai módszerrel írta, a kapcsolatok történetét közép-európai kontextusba helyezve. A korszak egészét tekinti a nemzeti megújulás korának, s ez cseh és magyar viszonylatban ugyan Bécs árnyékában bontakozott ki, de egyértelmű volt a törekvés a német kultúrkörön túl a nyugat-európaival való kapcsolatok kiépítésére. Köszönetet mond egykori tanárainak, Josef Macúreknek, Frank Wollmannak, Rákos Péternek és magyar kollégáinak. Az első fejezet a források és az irodalom áttekintése, olyan bőséggel és mélységgel a magyar szakirodalom vonatkozásában is, hogy csak a legteljesebb elismeréssel lehet róla szólni. A levéltárak és kézirattárak aprólékos feltárása óriási anyagot nyújt. Mint íija, utólag készített áttekintést a bécsi anyagokról, amelyekhez a szabadság hiányának (nesvoboda) a korszakában nem fért hozzá. A tulajdonképpeni tárgyalás három nagy fejezetben történik. Az első a cseh megújulás felvilágosodáskori szakaszát és magyar vonatkozásait vizsgálja. Véleménye szerint a felvilágosodásnak három típusa van, az egyik a voltaire-i, amely a felvilágosult abszolutizmussal szövetkezne, a másik a rousseau-i az egyenlőség kultuszával, a harmadik pedig a Muratori-féle katolikus. A cseh felvilágosodásban alapvetően a harmadik típus érvényesült, de II. József idején az elsőnek is volt befolyása, sőt a jakobinus mozjralraak idején a másodiknak is. Az előzményeket tekintve utal arra, hogy Magyarország Erdély révén kedvezőbb politikai helyzetben volt a központi kormányzattal szemben, mint a csehek, de az utóbbiak esetében a gazdasági fejlődés volt gyorsabb. A korai felvilágosodást Comenius és Bohuslav Balbín nevével fémjelzi, mindketten jártak Magyarországon. A felvilágosodásnak a cseh fejlődésben három szakaszát különbözteti meg: az 1740-60-as évek, az 1770-90-es évek, és ezek második felétől az 1820-as évekig. Ebben a korszakban is vannak magyar kapcsolatok, pl. Gelasius Dobner történetíróé Pray Györggyel, persze különösen