Századok – 1995
Történeti irodalom - Hajnal István: Technika; művelődés (Ism.: Radó Bálint) II/467
TÖRTÉNETI IRODALOM Hajnal István TECHNIKA, MŰVELŐDÉS História Könyvtár, Monográfiák 2. Bp. 1993. 472 1. A kötet Hajnal István munkáiból, tanulmányaiból ad válogatást, az egyes írásokat időrendbe helyezve. A válogatás, sajtó alá rendezés, a bevezető tanulmány, a jegyzetek és az összekötő szöveg Glatz Ferenc munkáját dicséri, aki a könyv elején huszonnyolc oldalon keresztül rajzolja meg nagyon szemléletesen Hajnal életútját, történetírói munkásságát. A közölt tanulmányok közül elsőként „Az Árpád-kori oklevélírások és a francia egyetemek" cím alatt Hajnal Istvánnak 1920 novemberében az Akadémia II. osztályának felolvasó ülésén elhangzott előadását találjuk. Az előadás számot adott a bécsi Theresianumban végzett munkáról, a paleográfiai kutatásokról, melyekhez Hajnal csak évtizedek múltán tér majd vissza. Az előadás alapgondolata, hogy a korábbi, gyér írásbeli anyagot reánk hagyó századok után a 12-13. század bővelkedik a gyakorlati célú iratokban. Ezeknek alapos megvizsgálása után kitűnik, hogy e századok oklevelezési gyakorlata számtalan alaki és ízlésbeli ponton azonosságot mutat a magyar, az osztrák, a német és a francia-belga területeken. Méghozzá élesen elkülönülve az Alpoktól délre fekvő vidékektől, Itáliától. Hajnal István bizonyítva látja azt, hogy Közép-Európa korabeli oklevélírói, az udvari papok, műveltségüket egytől-egyig a francia egyetemeken, kiváltképp Párizsban szerezték, ezzel egy művelődési egységbe foglalva Európának nyugati és középső részeit. Másodikként „Európai kultúrtörténet - írástörténet" címen közli a kötet azt a fogalmazványt, melyet Hajnal 1932-ben készített válaszul Teleki Pál felkérésére. A tudós gróf a hazai tudományos élet több képviselőjének, így Hajnalnak is megküldte James T. Shotwell amerikai professzornak azt a tervezetét, melyben egy Európa Intézet felállítása fogalmazódik meg. Hajnal a felkérés értelmében szempontokat javasol arra vonatkozólag, miként lehetne Kelet-Közép-Európát mint „kultúrhatár-zónát" vizsgálni. Az írásbeliség tanulmányozását ajánlja a felállítandó intézet figyelmébe. Ervei felsorolása után a Magyarország határaitól mind dél, mind pedig kelet felé megszűnő, a francia egyetemek nevelését magán hordozó közép-európai kultúrzóna egységét igazolja a paleográfia eszközrendszerével. „Racionális fejlődés és írásbeliség" címmel írta Hajnal szintén 1932-ben a gróf Klebelsberg Kunó és a Magyar Történelmi Társulat alapította Bécsi Magyar Történeti Intézet Evkönyve számára azt a tanulmányt, melyben gyakorlatilag az előbb közölt tanulmány egy gondolatát emeli ki és részletezi. Ez nem más, mint a szociológia eszköztára bevitelének szükségessége a történettudomány művelésébe, az írástörténet előtérbe állítása, s ennek segítségével a Hajnal által mindig következetesen elmarasztalt „racionális", „üzleties" társadalom alulmaradásának bemutatása a „szervesen" építkezővel szemben. „írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés" a címe Hajnal 1933-ban a Károlyi Árpád Emlékkönyvbe írt tanulmányának, melyben a középkori Európa fejlődési régióinak elkülönítésére az írástörténet összehasonlító módszerét javasolja. Ennek alapján Magyarországot és Lengyelországot az osztrák-német területekkel egyetemben egyértelműen a francia befolyás alatt álló művelődési sávba sorolja. Meg kell jegyezni, Hajnal István az írást nem a kultúra kísérőjelenségének tartja, hanem az európai fejlődés „okának". Tanulmánya egyben határozott bírálata a szellemtörténeti típusú történelemfelfogásnak. Ő a szociológia módszereit tartja alkalmazandónak. Hajnal 1933-34-ben írja a kötetben következő négy tanulmányt az 1935-37 között megjelent Egyetemes történelem számára. Ekkor ő az újkori egyetemes történeti tanszék professzora, s a teljes harmadik, újkori kötet megírására kap megbízást. „A rendi társadalom. A parasztság" címet viselő tanulmány tanúságot tesz arról, hogy Hajnal István történelemszemléletében az újkorral való foglalkozás esetében is a középkor, s azon
