Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

452 CZÖVEK ISTVÁN ciaország nincs abban a helyzetben, hogy háborúba kezdjen. Hiába próbálják ezt elhitetni a német újságok. A hadsereg sem ütőképes: „Franciaországnak elég gondot okoz az újra fegyverkezés és a hadtesteknek még a régi forma szerint sincs előírásos egyenruhájuk." Ezzel szemben „Poroszország katonai ereje borzasztóan megnövekedett..." „Németország tetőtől talpig fel van fegyverkezve..." Anyagi erejét, beleértve a francia hadisarcot is erre áldozta az egyesült Németország. A belső helyzet ezzel szemben sokkal aggasztóbb volt, de a hatalmon lévő katonai párt a külpolitikára összpontosított, a legnagyobb cél az európai hatalmi vezető szerep elérése volt. A feljegyzés írója is úgy vélekedett, hogy az európai egyensúlyban Franciaország és Németország között Oroszország a mérleg nyelvének szerepét kellett, hogy betöltse. Ebben személy szerint Bismarck és II. Sándor a két kulcsember. Bismarckot úgy jellemzi, mint egy 16. századbeli nagyurat, aki nem tud háború nélkül meglenni. Ezzel együtt azonban elismeri, hogy erős akaratú, rendkívüli egyéniség, aki remekül megnevelte a németeket. Vele szemben, a háborús konfliktus megoldásában „Európa már csak egyvalakiben bízhat, II. Sándorban, aki megakadályozhatja Bismarckot, hogy előbújjon odújából".1

3 Érdekes, hogy sehol sem tűnik fel Anglia ezekben az összefüggésekben, pedig ha van nagyhatalom Európában, akkor a szigetország minden kétséget kizáróan az. De éppen, mint ilyen, megengedhette magának, hogy hidegen hagyják a kontinensen zajló események és figyelme sokkal inkább a gyarmati területekre összpontosult. A nemzet, a nemzetállam jegyében eltelt 19. század végén új fogalom jelent meg: a nemzetköziség. Új eszme terjedt el: a szocializmus. Ezt sokkal veszélyesebbnek tartotta a feljegyzés írója, mint az európai hatalmak közötti ellentéteket. „... a történelem már bebizonyította, hogy nem lehet szuronnyal harcolni eszmék ellen."1

4

A kormányok háborús politikája pedig csak szította a nép elégedetlenségét, s ezzel kedvezett a szocializmus terjedésének. Az emberek elfordultak a korábbi eszméktől: „... amikor igen rövid idő alatt alakulnak át egy nép színe javát képviselő seregek egy halom hullává. íme a kereszténység, íme a civilizáció. íme a 19. század. Megalkottuk a jóléti társadalmat, a filantropikus intézményeket, sőt társaságokat hoztunk létre az állatok védelmére és eközben vágóhídra küldtük az embereket." Ez utóbbi morális fejtegetés nem függ össze szorosan a jelentés tartalmával, azonban erősíti a békés rendezés szándékának a tényét. Fontos volt ez abban a pillanatban, amikor Európa hatalmainak politikusai találkoztak Berlinben. „Bárcsak eredménnyel járnának azok az erőfeszítések, amelyeket Európa békéjéért és jólétéért tesznek, megszabadítva az embereket a háború csapásaitól."1

5 * Publikációnk egy készülő nagyobb diplomáciai forrásközlő munka része. A moszkvai Orosz Központi Állami Levéltár (a továbbiakban: CGAR) 828. fondja 1452. sz. őrzési egységében található az a cár tájékoztatására összeállított diplomáciai iratgyűjtemény, amelyből a jelen munka diplomáciai forrásanyagát válogattam. (1-18. sz. dokumentumok.)