Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

OROSZ DIPLOMÁCIAI IRATOK A FRANCIA-POROSZRÓL 449 mondott a spanyol trónról, ám a franciák vérszemet kapva újabb megalázó engedményeket követeltek I. Vilmostól, aki azonban a döntést Bismarcknak adta át. A nevezetes „emsi távirat" hatása nem maradt el. A kiélezett helyzetben a gyakorlott diplomaták már érezték a háború előszelét, nem véletlen, hogy tizenháromból nyolc berlini távirat is tudósít a fejleményekről. A következők július 30-31-én és augusztus első napjaiban íródtak. A franciák július 19-én üzentek hadat Poroszországnak, ám a fegyveres összecsapások csak augusztus 3-tól indultak meg. A két időpont közötti intervallumban érlelődött a nagyhatalmaknak a háborúhoz való viszonya Oroszország július 23-án bejelentette semlegességét, és ez függvénye volt Ausztria-Magyarország állásfoglalásának, hiszen ha Poroszországgal szemben fegyveres fellépésre szánják el magukat, ezzel Oroszországot is háborúba kényszerítik a másik oldalon. Ezért hát az orosz diplomácia minden eszközzel arra törekedett, hogy Ausztriát semlegességre búja A szeptember 10-e után keltezett iratok már a sedani vereség utáni helyzetről tudósítanak. Az éppen csak megalakult köztársasági francia kormány a békefeltételekről tárgyalt a poroszokkal. A „négyszemközti" tárgyalásokat éberen figyelték a nagyhatalmak, hiszen az ott született döntések kihatással voltak egész Európára. Az utolsó táviratok szeptember 2-i keltezésűek, ám a szöveg-összefüggésből feltételezhető, hogy ez valójában szeptember 14-ét jelent. Az orosz és az európai időszámítás eltérését mutató kettős dátum máshol is megtalálható és ebben a szövegben is hivatkoznak egy korábbi, szeptember 12-i táviratra, amelyhez viszonyítva kitűnik az általunk feltételezett dátum helyessége. A címzésekből megismerjük azokat a diplomatákat, akik akkoriban képviselték Oroszországot Európa különböző fővárosaiban. Oubril Berlinben, Okonnew pedig Párizsban volt követ. Bécsben Novikov képviselte a cári diplomáciát. A bécsi követség főtanácsosát is ismerjük, Vaszilcsikovot. A külföldön működő diplomaták egymás között is váltottak híreket, ám elsősorban a cári udvart tájékoztatták általában egy-egy hivatalnoknak, de esetenként magának a cárnak címezve írásukat. Egy-két távirat tartalma bepillantást enged az mformáció-áramlás más módjába is. Említés történik Suvalov grófról, aki a párizsi és a berlini követektől vitt levelet az udvarba és Orlov hercegről, aki indulóban van Pétervárról és információkat, utasításokat visz ugyanezeknek a diplomatáknak. Jellemző, hogy a hadüzenet előtt, amikor még csak sejthetők voltak az események, nagyobbrészt rejtjelezték a táviratok szövegét, amivel a későbbiekben nem találkozunk. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mikor honnan érkeznek a táviratok. Július 12-én és 13-án Oubril, a berlini követ informálta a gyorsan változó eseményekről több ízben Pétervárt, de más európai képviseletet is, úgy, mint Londont és Párizst. A két konfliktusban álló fél diplomatái mellett a londoni orosz képviselet kap tájékoztatást először a történtekről, hiszen Anglia állásfoglalása Európa vezető nagyhatalmaként lényeges Oroszország számára. Amikor a háború már eldöntött és elkerülhetetlen tény volt, a hírek iránya megváltozott. Pétervár látta el információkkal és utasításokkal képviselőit a cári diplomáciával összhangban. Július vége, augusztus elejének központi kérdése Ausztria semlegessége volt, és a táviratok címzésében Berlin és Párizs mellett, ekkor bukkant fel Bécs. Szeptemberben pedig a francia főváros a legfontosabb pont, ide irányultak az információk, mert a béketárgyalásokhoz reményei fűződtek Oroszországnak.