Századok – 1995

Dokumentumok - Czövek István: Orosz diplomáciai és titkosszolgálati iratok a francia–porosz háború történetéhez II/447

448 CZÖVEK ISTVÁN legteljesebb értelmében zavaros fejű, politikai analfabéta francia publicisták!"7

— úja varsói barátjának Genfből egy P. Rot nevű orosz nemes. Ugyanakkor a J. Je. Trubeckaja hercegnő szalonja körül csoportosuló politikusok — akik közé maga A. M. Gorcsakov herceg, a külügyek legfőbb irányítója is tartozott —, éppen ellenkezőleg, Bismarckot vádolták kétszínűséggel, kegyetlenséggel és minden szimpátiájukkal a franciák felé fordultak. Gorcsakov szerepe itt érdekes, mivel hivatali elkötelezettsége és sokszor hangoztatott magánvéleménye ellentétbe került egymással. II. Sándor németbarát magatartásának egyik motiváló tényezője, amely a belpolitikában tanúsított kapkodó, ideges és gyakran következetlen cselekedeteivel szemben meglehetősen szilárd talajon állt, az volt, hogy 1868-ban létrejött a két uralkodó között egy megállapodás, amely a francia-porosz konfliktus esetén Ausztria-Magyarország sakkban tartása fejében a párizsi béke Fekete-tenger semlegesítésére vonatkozó határozatának revízióját helyezte kilátásba, Németország aktív közreműködésével. A Fekete-tenger neutralizálása volt ugyanis Sándor cár egyik nagy sérelme, és ennek orvoslására különös gondot fordított uralkodása alatt.8 A hivatalos orosz diplomácia álláspontját, törekvéseit, lépéseit tükrözik azok, az orosz diplomaták egymás közötti és cári udvarral váltott táviratai, amelyeket — feltételezhetően mint legfontosabbakat — a cár számára gyűjtöttek egy kötetbe. A táviratok jelentőségére utal az a tény, hogy a cár nem egy esetben megjegyzéssel látta el az utókor történészei számára sem érdektelen dokumentumokat. Ezek közül adunk közre néhányat a köztársasági francia kormány és a poroszok közötti szeptember közepi tárgyalásokkal bezárólag. A források másik típusát azok a feljegyzések képviselik, amelyek az orosz titkosszolgálathoz, a III. ügyosztályhoz érkeztek. Fontosságukra utal, hogy a cár saját kezűleg írt megjegyzései olvashatók mellettük, sőt nem egyszer az informátor, vagy az egyszerű levélíró kilétét tudakoló kérdései. E levelezések másik érdekessége az, hogy külföldön élő orosz állampolgárok a moszkvai sajtókirály, M. N. Katkov figyelmét kívánják felkelteni. Közülük elsőként egy 1870. május 15-én kelt M. N. Katkovhoz írt aláírás nélküli levelet közlünk, amelyben a küszöbön álló háború miatt tapasztalható nyugtalanító párizsi helyzetről és a vereség esetén kirobbanó forradalom lehetőségéről számol be a levélíró. Ezt egy 1870. szeptember 15-én kelt Bécsből származó levél követi, amelyet N. L. Duvernois írt édesanyjának Moszkvába. Ebben kifejtette, hogy Poroszország háborús készülődése Oroszországot is fenyegeti. A sort egy nagyobb terjedelmű jelentés záija, amely az események folytonosságára utalva már 1875-ből származik. Egy bizonyos de Kordán úr taglalja ebben a német-francia viszonyt és egy újabb fegyveres konfliktus lehetőségét. E második csoportba sorolt iratok az események egy más oldalát világítják meg. A táviratok a diplomácia útvesztőibe engednek bepillantani, míg a III. ügyosztályhoz érkezett jelentések a társadalom, a hétköznapi emberek látószögéből mutatják meg a politikát. A diplomáciai táviratok jól csoportosíthatók a háború kitörése és lényeges eseményeinek időpontja köré. Ajúlius 12-én és 13-án keltezett táviratok Berlinben íródtak, az események középpontja akkor Poroszországban volt. Hohenzollern Lipót önként le-