Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 415 4. A felperes tudomást szerzett arról, hogy Kossuth Lajos, a jelenleg Londonban élő alperes megbízást adott a Day nyomdászcégnek, hogy később Magyarországon pénzként használandó jegyeket nyomjon. 5. A jegyek magyar nyelvűek, a címlet más nyelveken is fel van tüntetve, alul a magyar királyi címer látható. 6. A gyártás alatt lévő jegyek névleges értéke több mint száz millió forint. 7. A Day & Son birtokában a nagy mennyiségű jegy már majdnem készen van, s amennyiben a törvényszék meg nem akadályozza, átadásra kerül Kossuth Lajosnak, akinek szándékában áll azokat Magyarországra küldeni, és azok egy részét különféle összegekért eladni és forgalomba hozatni, a fennmaradó részt pedig forradalom előkészítésére felhasználni. 8. A Day cég tudott a készítendő jegyek felhasználási céljáról, és tudták, hogy Kossuthnak erre felhatalmazása nincs, valamint ezzel a törvényes király jogait sértik. Szándékukban áll a jegyeket Kossuthnak átadni. A császár kérelme 1. A nyomdászok szolgáltassák be a felperesnek a pénzjegyek nyomólemezeit megsemmisítés céljából, ugyanígy a kész jegyeket és minden olyan okmányt, amelyen a magyar királyi címer látható. 2. A per befejezéséig ne nyomassanak magyar királyi címerrel ellátott jegyeket vagy okmányokat. A nyomólemezeket és jegyeket pedig senkinek ne adhassák át. 3. A per költségét az alperesek viseljék. 4. A felperes további jogorvoslatra igényt tarthat. A panaszlevél nyolc pontos szerkezete és érvei megegyeznek a gróf Apponyi Rudolf által benyújtott aífidavittal, az eskü alatt tett írásos nyilatkozattal.4 7 Apponyi kizárólag az osztrák császár követének tünteti fel magát, a magyar királyt nem említi, amit Kossuth majd védelméül használ fel. Gróf Apponyi Rudolf 1856-ban került Londonba. A kislétszámú követséget eredményesen vezette, megkedvelte az angolokat, ez a levelek szerint kölcsönös volt. Nagy sajnálkozást váltott ki az angol felső körökben, amikor Andrássy külügyminiszter Apponyit váratlanul Párizsba helyezte át 1871-ben. Az angol kormányfőkkel, (Disraelit kivéve) a konzervatív körökkel, elsősorban a katolikus arisztokráciával nagyon jó kapcsolatokat épített ki, amit követi munkájában kiválóan kamatoztatott. Ez nem sikerült viszont a polgári rétegekkel, annak ellenére, hogy erőfeszítéseket tett, nem tudta megnyerni a közvéleményt befolyásoló nagy lapokat sem. Igen jó közvetlen segítőket tudhatott maga mellett, mint például Felix Graf von Wimpffen követségi tanácsost. Béccsel közvetlen kapcsolatot tartottak fenn, hetente legalább kétszer küldték a jelentéseket, átlagosan másnaponként táviratoztak, főleg rejtjelezett jelentéseket. Informátoraik között angol arisztokraták, a társasági szalonok tagjai, osztrák ügynökök egyaránt voltak. Apponyi elismerte, hogy február 6-án hozzájutott egy pénzjegyhez, amit Day-ék nyomdájában készítettek, s hogy a jegyen olvasható magyar szöveget érti. Nem tudta, hogy milyen címletek készültek az 1 forintoson kívül. A 9. pont szerint február 3-án szerzett tudomást a Day cégnél folyó pénzjegygyártásról. Azonnal a külügyminisztériumot kereste meg és kérte az angol kormányt, hogy akadályozza meg az „áljegyek" (ahogy a periratokban nevezték megkülönböztetésül az Osztrák Nemzeti Bank je-
