Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
416 GARAMI ERIKA gyeitől) nyomását. Február 23-án, 20 nappal később, amit késedelmesnek tart, olyan értelmű választ kapott Lord John Russelltől, mely szerint a királynő kormánya nem avatkozhat be. Ezért azonnal kapcsolatba lépett a bécsi kormánnyal és február 26-án felhatalmazást kapott az uralkodótól, hogy — miután diplomáciai úton nem sikerült a jegyek leállítása — tegyen meg minden szükséges lépést. Mint utaltunk rá, a Panaszlevelet február 27-én, tehát a következő nap nyújtotta be a Freshfields & Newman a kancelláriai ítélőszékhez. „A mai indítványra, melyet a felperes tanácsosa nyújtott beabírósághoz... a bíróság elrendeli, hogy ideiglenes intézkedésként az alperes William Day, John Day és Joseph Day munkatársaikkal és megbízottjaikkal együtt tartózkodjanak minden olyan dokumentum készítésétől és nyomtatásától, amely a magyar állam vagy nemzet állítólagos jegye vagy a magyar királyi címer látható rajta nyomtatva és nem szállíthatja azokat Kossuth Lajos alperesnek, ahogy a rendelkezésben áll, a Day & Son által készített nyomólemezeket, vagy nyomtatott dokumentumokat, amelyek a magyar állam vagy nép jegyei lennének a cég senkinek nem adhatja át."48 Kossuthra nem kisebb feladat hárult, mint hogy a rendkívül magas perköltséget nyolc napon belül előteremtse. Saját költségén kívül a nyomdászokét is neki kellett fizetni, különben nem vállalták volna a pert. Két lehetőség állt Kossuth előtt: vagy igaznak elfogadni a Keresetlevélben állítottakat, ebben az esetben az angol törvény és a kancellária nem avatkozhat be, s a per Magyarországon folytatódhat. Ez lett volna a rövidebb és egyúttal olcsóbb út, Kossuth tanácsadója szerint mintegy 500 font sterling. A másik, alkotmányos úton fellépni a felperes ellen. A hosszabb eljárás előre láthatóan 1500-2000 font sterlingre rúgott volna. Kossuth a második megoldást választotta, de egyedül nem bírta volna a felperes ellen sem anyagüag, sem erővel. Mind a magyarok, mind az angolok között számtalan viszonzást nem váró segítőre számíthatott. Ludvigh János, jogász segített Kossuth aílidavitjainak, főleg a közjogi részek összeállításában. Az első védőbeszédet több újság teljes teljedelemben lehozta, még a The Times is. Az affidavit előzménye a felperest a bíróságon képviselő Henry Cotton, a felperes jogászának kérdéssorozata49 a keresetlevél alapján: „1. Van-e olyan személy a felperesen kívül, akinek joga van... magyar pénzjegyek kibocsátására ... valamint van-e joga az ország királyi címerét használni... 2. Igaz-e, hogy Magyarország pénzforgalmának bizonyos része az Osztrák Nemzeti Bank kibocsátása? Azokat a jegyeket nem I. Ferdinánd adta-e a Banknak akár mint Ausztria császára, akár Magyarország királya, akár más minőségben? ... Van-e ezeken a jegyeken kívül más törvényes fizető eszköz Magyarországon? ... 3. Igaz-e, hogy a Day & Sons Kossuth alperes megbízásából kliséket készített, amelyek olyan dokumentumok litográfiái úton való előállítására szolgál ... Voltak-e ilyen lemezek Dayék tulajdonában, és most kinek a tulajdonában vannak? Nyomtattak-e ők, vagy megbízásukból valaki Kossuth irányítására ... dokumentumokat... Mennyi az összérték? Most kinek a birtokában vannak a kérdéses jegyek? 4. Amennyiben a Bíróság másképp nem rendelkezik, szándékában áll-e az alpereseknek, és ha igen, mikor, Kossuth Lajos alperesnek, vagy megbízottjának a dokumentumokat leszállítani. Szándékában áll-e Kossuthnak és mennyit elküldeni Magyarországra és milyen céllal és forgalomba akarja-e helyezni azokat Magyarországon? Milyen céllal készültek a dokumentumok?"
