Századok – 1995
Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3
38 KRISTÓ GYULA lagosságáról, hiszen — mint már említettük — domusok és mansiunculák Szent István I. törvénykönyvében szerepelnek, továbbá mind sűrűbben fordulnak elő domusok a későbbi évtizedek törvényszövegeiben, elbeszélő forrásaiban és okleveleiben.16 3 Úgy tűnik, négy (vagy öt) olyan forráshely áll rendelkezésünkre annak igazolására, hogy 3 sátor a 11-12. (13.) században is szerepet játszott a mindennapok lakáskultúrájában, tehát életmódot befolyásoló tényező volt. Következzenek az erre utaló adatok! 16.1. László I. törvénykönyve szerint: „Ha pedig mégtörténik, hogy valamely apát vagy szerzetes a király udvarába megy, a királynak az üdvözlésére ne az Isten egyházában járuljon, hanem miután kiment az egyházból, a házban vagy a sátorban (in domo vei tentorio) üdvözölje őt".164 17. Az 1100 körüli első esztergomi zsinat határozatainak egyik cikkelye kimondja: „Senki se merészeljen egyházon kívül, sátorban vagy valamely házban (in tentorio vei in aliqua domo) misét mondani vagy hallgatni, csupán a király vagy a püspök és azok az ispánok és apátok, akik olyan sátorral (tentorium) vagy ehhez hasonlóval rendelkeznek, ami kizárólag istentisztelet céljára készült, és ezt is csak olyankor [legyen szabad], amikor úton vannak".165 18. Freisingi Ottó püspök, aki 1147-ben a második keresztes hadjárat alkalmával vonult át Magyarországon (még pontosabban: a Dunántúlon), benyomásait ekként örökítette meg: a magyarság „a barbár nép szokása következtében kevés köépítménnyel és házzal (menium vei aedium) díszeskedik Mivel a falvakban és helységekben [városokban: oppidis] igen silány, azaz csak nádból, ritkán fából és még ritkábban kőből való lakásaik vannak, azért az egész nyári és őszi idő alatt sátrakban (papiliones) laknak".16 6 19. Valószínűleg csak közvetett módon vonható a sátor mint általános lakhely magyarországi utótörténetéhez a következő adat. A harmadik keresztes hadjárat idején, 1189-ben Magyarországon átvonult Lübecki Arnold a szemtanú hitelességével írta le, hogy Capet Margit, III. Béla magyar király felesége Barbarossa Frigyes német-római császárnak „ajándékozott egy pompás sátorlakot (tentorium optimum et domum), amelyet felülről teljes széltében és hosszában skarlátszínű szőnyeg borított, egy nagy értékű takaróval díszített ágyat vánkossal, valamint egy elefántcsontszéket párnával, melyet az ágy elé állítottak. Ezek olyannyira ékes mívűek voltak, hogy azt a jelen szegényes írás nem is képes kifejezni. S nehogy valamiféle kigondolható gyönyörűség is hiányozzék: egy pici, fehér vadászkutya is futkározott a szőnyegen."167 20. Pauler Gyula Spalatói Tamásnak azon megjegyzését, hogy az 1241. évi tatáijárás előestéjén a magyar ifjak „minden idejüket árnyas ligetekben és kies réteken töltötték feleségükkel", 16 8 a sátorozásra vonatkoztatja,16 9 ám e nézetét aligha oszthatjuk. Az általunk 16-20. sorszám alatt közölt adatokat abból a szempontból kell vallatóra fognunk, hogy ezek az élő avagy — Szabó István kifejezését használva — már a „sorvadó nomádság" jelei.17 0 Amikor 1092-ben arról olvasunk, hogy a király székhelyén tartózkodó apát vagy szerzetes az uralkodót ne a templomban köszöntse, hanem a házban vagy a sátorban, világos tanújelét kapjuk annak, hogy a királyi székhelyen (tartózkodási helyen) a szilárd ház mellett ott állt a sátor.
