Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 413 ahhoz nyújtani, hogy ezek ajegyek ne hagyják el az országot Magyarország irányába."37 Russell eljuttatta Apponyi grófnak, az osztrák követnek azt a jegyet, a corpus delictit, melyet az osztrák követségtől kapott hivatkozással, tudomásul szerezve, hogy Kossuth és mások (!) Ausztriában történő felhasználásra bankjegyeket készítenek Londonban.38 Az osztrák ügynökök segítségével a szálak elvezettek a Day testvérek nyomdájába Azokra a kérdésekre, hogy ki a megbízó, s a jegyeket milyen minőségben írta alá, s rendelte meg Day nem válaszolt, kérte, konzultálhasson ügyvédjével. Tájékoztatta Kossuthot, hogy az osztrák kormány az angol kormány segítségét kérte a nyomtatás megszüntetésére. Day bizonytalan volt, ellenálljon-e: vállalja-e magára a felelősséget és adja-e meg megbízói nevét. Miután a nyomdász ügyvédje konzultált Kossuth ügyvédjével, ez utóbbi megerősítette, hogy nem cselekszik törvénytelent sem a rendeletek, sem a közjog szerint.39 Mielőtt Sir Richard Mayne bármilyen lépést tesz, bizonyítania kell, hogy joga van hozzá. Hasonlóan vélekedett George Denman: a Day cég szabályos kereskedelmi megbízást kapott, s ezt teljesítve végzi a jegyek nyomtatását, a munka befejezése után jogos hasznukat várták el az üzlettől. Amikor a nyomtatást elkezdték, nem számítottak rá, hogy tevékenységük bármilyen formában az angol kormány ellenzését válthatja ki. Denman szerint a kormány nem kényszerítheti a nyomdászokat megbízói nevének kiadására, erre Mayne-nek sincs joga. Nem valószínű, hogy létezik olyan bíróság, amelyik a kérdéses pénzjegyklisé alapján a büntetendő összesküvés tényét kimondaná. A nyomdászok ellen nem, esetleg a megbízók ellen történhet csak vádemelés.40 A mintegy két és fél hónapos késés miatt új munkásokat kellett felvenni. A jogászi vélemények elolvasása után Kossuth optimistábban látta a helyzetet: „... már most nem tartok sok mitől — egy kis bosszúság — és egy csomó pénz — ez baj — de ez az egész baj."4 1 A történtek nem igazolták Kossuth derűlátását. A per sok pénzt emésztett fel, ez igaz, de korántsem ez okozta a legnagyobb problémát, sokkal többet, mint „egy kis bosszúságot". A per elkerülhetetlenné vált, miután Ferenc Józsefnek nem sikerült sem diplomáciai úton, sem bűnvádi eljárással leállítania a nyomtatást, a jegyek és a nyomólemezek megsemmisítését, tanácsadói javaslatára magánjogi pert indított Kossuth ellen, aki nem szerepelhetett főalperesként, mivel nem volt brit állampolgár, így ezt a „szerepet" a nyomdászok kapták. A kancelláriai törvényszék előtt az ügyben a felperes Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország és Csehország királya; az alperes William Day, John Day, Joseph Day és Kossuth Lajos volt, azonban köztudott volt, hogy a fővádlott Kossuth. A „Chancery" Anglia legköltségesebb bírói fóruma volt. „Ha szegény vagy, alá kell vetned magad a rossznak [bíróságnak], hacsak nem akarod magad anyagilag romba dönteni még győzelem esetén is."42 - a magas költségek miatt, fellebbezésről szó sem lehetett. Az osztrákok jól számítottak arra, hogy a hosszadalmas és rendkívül drága eljárás Kossuthék esélyeit csökkenteni fogja, de nem számítottak az angol közvélemény ilyen fokú kiállására az alperes mellett. A Chancery a hagyományos angolszász bírósági formával ellentétben esküdtek nélkül ítél és joga van a „köztörvényt" módosítani, szigorítani vagy enyhíteni méltányosságból, ezért nevezik más néven „méltányossági bíróságnak", „Court of Equity"-nek. A felperesnek kedvezett, hogy
