Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
412 GARAMI ERIKA A per kezdete „Uram, Kérem, tartsa vissza az összes magyar jegyet, ami az Ön nyomdájában található, ahogy Ön tegnap mondta nekem, hogy Ön megteszi, amennyiben felszólítást kap erre. Remélem, holnap találkozom Önnel hivatkozással a meghallgatásra, amelyen Öntől információt kívánok kapni. Maradok alázatos szolgája Richd Mayne"3 4 Sir Richard Mayne londoni rendőrfőnök február 11-i levele indította el az eseményeknek azt a láncolatát, amely a kor egyik legizgalmasabb nemzetközi politikai botrányokat kavaró peréhez vezetett. A magyar bankókról honnan tudhatott az angol rendőrség és miért, milyen jogalapon kifogásolta a nyomtatást? Kossuth mielőtt a pénzjegyek nyomtatásához kezdett, tájékozódott annak jogi vonzatáról. Már volt tapasztalata a külföldön magyarországi célokra nyomtatott jegyek előállításában, de óvatossága arra indította, hogy Anglia legelismertebb jogtudósaihoz forduljon tanácsért. A jogászok között találjuk a magyar ügy lelkes pártfogóját, Joshua Toulmin Smitht is. Az ő segítsége, szakértelme felbecsülhetetlen segítség volt az egész emigráció számára. 1849-ben publikálta „Párhuzamok Anglia és Magyarország alkotmányos történelme között" című művét. Kiadta Deák Ferenc beszédeinek teljes szövegét Angliában. Minden megkérdezett jogász, mint George Denman, Welsby és Toulmin Smith is egyhangúlag úgy nyilatkozott, hogy az angol törvények csak a már máshol forgalomban lévő fizetőeszköz utánzását tiltják, bár Kossuth pénzjegyei nem utánoztak semmilyen forgalmi pénzt, de ő kételyeit a nyomtatás gyorsításával próbálta ellensúlyozni. Mielőbb el akarta indítani a kész jegyeket Magyarország felé. A színfalak mögött folyt a levelezés, megfigyelés, sok munkát adva a követségeknek, a bel- és a külügyminisztériumnak. Már február 6-án birtokában volt a belügy annak a bizonyos 1 forintos jegynek, amely a perben bizonyítékul szolgált. A külügyminiszter javasolta a belügyminiszternek, hogy a rendőrfőnök „barátságos tranzakció" útján szerezzen a Kossuth-jegyből és próbálja az ügyet csendben elrendezni3 5 . Március 15. megismétlődését a konzervatívok el akarták kerülni. Európa-szerte féltek egy lehetséges magyar forradalomtól, Kossuth befolyásától. Tudni vélték, hogy külföldi ügynökök forradalmi hangulatot szítanak Magyarországon, s nő azoknak a száma, akik a 48-as alkotmánynak kívánnak érvényt szerezni. Tevékenységüket, többek között, Dunlop pesti követ figyelte. Bár tizenhárom év után először ült össze újra a magyar országgyűlés, mégis „Kossuthról több szó esik, mint a diétáról".3 6 Lord Bloomfield, a jelentések címzettje, február 7-én a magyarországi politikai helyzet konszolidálásáról kapott jelentést. Reménykedtek, hogy a mérsékeltek pártja fog a jövőben vezető szerepet szerezni, és hogy az országgyűlés lesz a jövő reformváltozásainak színtere, mivel ellenőrizhető és nyilvános. Viszont aggodalomra adott okot, hogy a forradalomhoz szükséges papírpénzekről szereztek tudomást, ezt Bloomfield jelentette Lord John Russell külügyminiszternek: „Rechberg gróf azt mondta, hogy Apponyi már kapcsolatba lépett Önnel néhány millió ügyében. Úgy emlékezett, 140-et mondott, Kossuth jegyeket, amelyek Londonban készültek, és reméli hogy Ön segítséget tud
