Századok – 1995
Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407
AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 411 galomba hozatalában is szerepet játszottak volna, hiszen az ő genovai címükre küldte volna gőzhajón Liverpoolból a Londonban készített pénzjegyeket Cavour gróf utasítására.2 6 A kromolitográíia precíz, bonyolult eljárást igényel. A kontúrokat ekkor feketével rajzolták. Általában két kő volt szükséges egy képhez, de néha akár 14 is. A 19. század művészetét bemutató nagyszabású munkához 1069 darab 25 tonna összsúlyú követ használtak fel, az 1200 példányhoz 1.300.000 külön nyomatot kellett készíteni.27 A köveket tisztítani kellett, a papíríveket egyenként utána igazítani. A Kossuthpénzjegyekhez 320 követ készítettek elő a három címlet nyomására, melyből 16 fért el egy ívre, amelyeket acéllemezekről véstek a kövekre, majd mindössze a három lemezt és 71 követ hagytak meg a bankjegyek rajzolataival mire az ügy bíróság elé került, a többit már megsemmisítették, illetve litográfiái célokra használták fel.2 8 Az illusztrált könyvek ilyen technikával történő előállítása természetesen igen költségesnek bizonyult. A Day & Son karrierje az ötvenes években felfelé ívelt. A hatvanas évek kevésbé voltak sikeresek a Day cég számára, a hanyatlást csőd követte. A vesztett 1861-es Kossuth per még nem jelentett katasztrófát, sőt, a sajtó, a közvélemény szimpátiával fordult feléjük. Az utolsó tárgyaláson még Lord Campbell lordkancellár is védelmébe vette a nyomdászokat29 , tisztességes kereskedőknek tartotta őket. Az általuk alapított Nature and. Ali. 1866. évi számában cégük tevékenységét felsorolva pénzjegyek nyomtatóinak is hirdették magukat.30 Egyre nagyobb anyagi nehézséggel kellett megküzdeniük, több kiadványukat értékesíteni sem tudták. A piac igényei is megváltoztak, a kromolitográíiai úton illusztrált könyveknek a fametszők jelentettek komoly kihívást, a művészek is inkább az utóbbit választották a kromolitográíia helyett. Az eladások száma esni kezdett, s nem a legszerencsésebb időben jelent meg folyóiratuk, a Nature and Art 1866-ban, majd ennek folytatása a The Chromolithograph. Sajnos, ezen kiadványok színvonala nem közelítette meg a korábbiakét. William Day végső megoldásként egyik elsőként élve az 1861. évi Társasági Törvény adta lehetőséggel, a vállalatot korlátolt felelősségű társasággá alakította át Day & Son Ltd. néven. Számtalan hitelezőjét azonban csak saját részvényei eladásával tudta kielégíteni, mivel nem volt elegendő készpénze, minden részvényétől meg kellett válnia. A cég szabályzata értelmében viszont minden igazgatónak legalább 500 font tőkével kell rendelkeznie, William elhagyta a céget, újat alapított. Hitelbe vásárolt gépeit nem tudta kifizetni és ebből a pénzügyi katasztrófából kilábalni sem tudott. A csődeljárás után a céget és a nevet Vincent Brooks vette meg31 és Vincent Brooks, Day & Son néven működött tovább. Day nagy mennyiségű és értékes nyomólemezei, nyomatai árverésre kerültek, ár alatt értékesítették azokat, az eladásból Day semmi pénzt nem látott viszont. Második cége igen rövid életűnek és korántsem sikeresnek bizonyult, sorsa másodszor is csőd lett.32 A Vincent Brooks, Day & Sonról 1912-ben hallunk utoljára, miszerint a Day testvérek nyomdáját eladták a tulajdonosok33 . Ezzel megszűnt a jogutóda is annak az angol nyomdának, amely szerepet játszott a magyar pénzjegygyártásban.
