Századok – 1995

Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407

410 GARAMI ERIKA A londoni emigrációs pénzjegyek mérete az 1848-as 1 forintoshoz áll a legközelebb (121 x 88 mm), mindhárom londoni fekvő formátumú, 114 x 86 mm, és a szabadságharc jegyeivel ellentétben, de a többi emigrációs jegyhez hasonlóan egyoldalas. Mindhárom címlet értékjelzése a kevésbé gazdag guilloche-ban fent középen és két oldalt közepén számmal olvasható, az egyeseké kerek, a ketteseké rombusz alakú, az ötösé ovális motívumban, betűvel négy nyelven. Az elrendezés, a színek a 48-asokéhoz hasonlóak, de a kivitel sokkal egyszerűbb. Lent középen a koronás középcímer látható, csakúgy mint 1848-ban. A kibocsátás helye és ideje nincs feltüntetve. Szövege: „Egy-két-öt forint" a körülötte levő ornamentika, vonalvezetés a 48-assal egyező. „Ezen pénzjegy minden magyar álladalmi és közpénztárban egy-két-öt ezüst forint gyanánt, három húszast egy forintra számítva, elfogadtatik, 's teljes név­szerinti értéke á közállomány által biztosíttatik. A nemzet nevében Kossuth Lajos" egyedül írta alá, nem tüntetve fel, milyen minőségben. Jobbra, az aláírástól kissé lejjebb öt számjegyű, gépi sorszámozás olvasható. Az 1 forintos színe fekete, a kettesé piros, az ötösé pedig zöld. A nyomtatás a kezdeti nehézségek után végül 1860 decemberében elkezdődött. , A bankót (20-30 tonna teher lesz) jobbnak látom apróbb quantitásokban expediálni el — Január közepe táján" — írta Kossuth Pulszkynak 1860 utolsó napján — „már expediálandok néhány láda terhet, vagy 50 mázsát — gőzösön Genuába. Annak depot kell, hol adnak? Én Anconában szeretném".23 Ancona azért kapott kiemelt szerepet a tervekben, mert közvetlen hajóösszeköttetést lehet létesíteni Trieszttel, valamint ott Lorenzo Valerio magyarbarát királyi biztos segítségében bízhattak. A halasztás is sok problémát jelentett, s a titoktartást sem biztosította, a késedelmet a munkatempó fokozásával kívánták pótolni. Több mint 200 sajtó végezte a munkát, s új munkásokat vett fel a cég, akik között — mint az a későbbiekből kiderül — akár osztrák kém is lehetett. „Jelentém Cavournak" — úja Kossuth — „hogy február közepén a bankók fele (mintegy 35-40 millió frank értékű) készen lesz, - s hogy el kell innen szállíttatnom. - Kérdém hová? s hogy akarja? Azt felelte, Genuába de la Rue addressára Liverpoolból gőzösön."24 Már minden meg volt szervezve, Liverpoolban három hónapra kötött Kossuth tárolási egyezményt Charles Rawlins kereskedővel, szervezte az itáliai tá­rolást: „a bankóknak biztos száraz depot keh, 's minek maradnának Genuában? -Kérem, hogy a mind megérkezik felügyelet alatt tüstént az anconai várba szállíttassék. Általában kéljük, hogy az Anconai várban számunkra külön depók assignál­tassanak hová van fegyvereinket, munícióinkat, tábori sajtónkat, s minden nemű szereinket, készségeinket letározhassuk."2 5 A bankók nagy része indulásra készen állt — Kossuth sokat maga csomagolt — amikor William Day, a nyomdász kézhez kapta a londoni rendőrfőnök, Sir Richard Mayne levelét. A Kossuth-jegyek nyomtatói: Day & Son Co. A cég litográfusi, azaz kőnyomdászi munkája 1826-tól ismert Day & Haghe néven. A Day & Haghe a kromolitográfia egyik első hírnöke volt, a műfajt technikailag igazán magas színvonalra nem ők, hanem a 19-20. század egyik legkiemelkedőbb banlgegygyártó cége, a Thomas de la Rue & Co. emelte, akik a londoni bankók for-

Next

/
Thumbnails
Contents