Századok – 1995

Közlemények - Garami Erika: Kossuth Lajos 1860–61-es londoni bankókibocsátása és pere II/407

AZ 1860-61-ES LONDONI KOSSUTH-BANKÓ PER 409 annyira haladtak, hogy a fizetési rendelkezést tovább nem lehetett halasztani".17 Pulszky rendezte a hitelnyitási problémát, valamint megerősítette Kossuthot, Itáliában nem lehetséges a pénzkészítés, Cavour ragaszkodott az angliai pénzkészítéshez, mert ott kevésbé gyanús és titokban kell tartani a turini kormány segítségét.1

8

Kiderült, a hiányzó 100.000 frankot nem lesz könnyű előteremteni. Az 500.000, pontosabban a 200.000 frank elosztásáról gyorsan kellett cselekedni, Pulszky a Magyarországrajuttatandó pénz fontosságát helyezte előtérbe, míg Kossuth a nyomtatandó bankókét. Nemcsak a hitelnyitás problémája volt a bankók készítésének egyetlen akadályozó tényezője. Cavour az osztrák veszély elmúltával tovább már nem érdeklődött a magyar kérdés iránt. Novemberben Klapkának Teleki Lászlóhoz írott levelében ez áll:1

9

,yCavour/ rátért a pénzkérdésre és a banknótára, hogy ez utóbbi tényleg olyan szükséges-e, amire én igenlően feleltem, megvilágítva, hogy azok segítsége nélkül és azok alkalmazása nélkül míg az első háborús költségek fedezete lehetetlenné válik". Cavour nem bízott a magyar emigrációban. Kossuth azonban akkor is kitartott a franciák, és még inkább Cavour mellett, amikor azok már meg akartak szabadulni a magyar emigráns kapcsolatoktól. A pénzjegyek előállítása ekkor már folyamatban volt. A megállapodás szerinti 200.000 frank, azaz 8000 font értékben kötötte meg a nyomdászokkal, a Day & Son litográfus céggel a szerződést, pontosabban: „Philips nem velem kötött /szerződést/. Igen, de kötött Croskeyval... Nekem Croskey tartozik számolni, Croskeynak Phillips. Phillipsnek Day - Day-vel... nekem épp úgy nincs dolgom, mint nincs a gyártókkal, ki a papírt csinálta." - így Kossuth. Sőt nem is tudta, mennyiért vállalták a munkát20 22 millió darab pénzjegyről volt szó: 16 millió darab 1 forintos, 3,5 millió 2 forintos és 2,5 millió 5 forintos címletekben, amely összesen 35,5 millió forintot tesz ki. A nagy mennyiség miatt igen nehéz volt a gyártás titokban tartása, amelyre Kossuth különös gonddal ügyelt: „A litográfiának ércztábla-nyomtatással való combinatiója kétszeres nyomtatást kívánván, ezt mind a növekedett költség, mind a többek beavatásának veszélye miatt elvetettem s a machinographiában állapodtam meg, minek utánzása nagy nehézségekkel járna, tehát a biztosságot növeli. A papírkészítés (resurgo vízjellel) és az aczélmetszés el van intézve oly biztossággal, minőt emberi előrelátás adni képes. A baj a nyomtatásnál van, mert ötven sajtónak kell dolgozni, hogy egy hét alatt 1.000.000 darab bankjegy készüljön, tehát 7.000.000 darabra hét hét, 28.000.000 darabra huszonnyolcz hét az aczélmetszésre, annak réztáblákra való áttételére s papírkészítésre szükséges időn kívül. Tehát még több sajtót kellene alkalmazni s már csak ötven mellett is lehetetlen lesz a titkot fenntartani."2

1 Nem maradt fenn forrásértékű adat arról, hol és ki készítette ezeket a különleges vízjelű papírokat, Ambrus Béla szerint2

2

Samuel Leyh Sotheby. A vízjel mindhárom címletnél hasonló, csak az értékjelzésben tért el, 98 x 70 mm, hullámos, kettősvonalú keret, az értékjelzés a két felső sarokban, középen stilizált középcímer rajza, amely nem szabályos heraldikai szempontból: a szívpajzsból hiányzik a hármashalom, a folyók helyett vonalak láthatók, Szlavónia címeréből elmaradt a nyest alakja. A három pénzjegy előképei valószínűleg az 1848-as, Tyroler József által tervezett, kő- és magasnyomással előállított 1, 2 és 5 forintosok voltak.