Századok – 1995

Tanulmányok - Kristó Gyula: A honfoglaló magyarok életmódjáról I/3

A HONFOGLALÓ MAGYAROK ÉLETMÓDJÁRÓL 37 használta, a mansiuncula szó 'sátor' jelentését kizárhatjuk. Már kevésbé vagyunk abban biztosak, hogy a domus szó 'lakóhely, szálláshely' értelme esetén milyen lakó-alkalmatosságot kell elképzelnünk. Váczynak tehát abban is igaza lehet: az István-törvénykönyv „a sátrakat meg sem említi". Kétségtelen, hogy ez „a lakásviszonyokban bekövetkezett változás" jele,15

7

vagyis hogy a 11. század elején már a magyar társadalom egy része bizonyosan nem sátrakban élt. A bármiféle hitványnak minősíthető, de immár szilárd al- vagy felépítményeket természetesen a magyarok maguktól is „feltalálhatták", de bizonyosra vehető, hogy a honfoglalástól kezdve lak(hat)ott a Kárpát-medencében földet művelő, letelepedett lakosság (onogurok, szlávok), amelynek lakás- és gazdálkodáskultúrája hat(hat)ott a magyarságra. A lakásviszonyokban a 10-11. század fordulóján már biztosan regisztrálható változás mutatója, hogy a sátor a 11-12. folyamán egyre inkább az ideiglenes szálláshely jellegét öltötte. Említsünk ezzel kapcsolatban néhány adatot! 11. I. László király 1092. évi I. törvénykönyvében azt olvassuk: „Ha valaki vasárnap vásárt ül, amiképpen felállította [sátrát], épp úgy bontsa szét". Maga a sátor szó nem szerepel a törvénycikk latin szövegében, mindenesetre Szilágyi Loránd idézett értelmezése ellen komoly kifogás nem emelhető.15

8 12. Ugyanez a dekrétum mondotta ki, hogy „utazás alatti napokon az istentiszteletet szabad legyen sátorban (in tentorio) végezni".15

9 13. Lényegében ez utóbbi rendelkezést részletezte Kálmán király első törvénykönyvének egyik paragrafusa: „A misét csakis felszentelt helyeken lehessen tartani s másutt csakis valamely kényszerítő ok esetén, de ilyenkor is [csak] sátorban (in tentorio) vagy valamely tiszta helyen; de csupán út vagy utazás alkalmával engedtessék meg ez a szükség[megoldás], nem pedig a vadászat kedvéért".16

0 14. A 14. századi krónikakompozíció szól arról, hogy amikor II. Béla király 1132-ben a Borisz trónkövetelőt támogató lengyelek ellen vonult, „főembereivel és vitézeivel a sátorban (in papilione) üldögélt".16

1 15. Már idéztük Kinnamos azon hírét, hogy 1167-ben a bizánciak támadásának hírére a magyarok felpattantak „a sátrak előtt álló" lovakra.16

2 A fenti adatok (a 11-15. szám alattiak) azt bizonyítják, hogy a 11-12. században sátrakat állítottak katonai akciók, háborúk, vásárok alkalmából, úton való misézés céljából és bizonnyal vadászatokon. Nyilván ezen alkalmak nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a sátrak emlegetéséből az életmódra nézve meszszevezető következtetéseket vonjunk le. Miután a megszülető településeken kezdett gyökeret verni a szilárd, nem mozdítható ház, a sátor használata egyre inkább azon esetekre korlátozódott, amikor az alkalmilag történő mozgás, az ideiglenes állapot kívánta meg ezen védettséget nyújtó, de könnyen mozgatható lakhely felállítását. Vajon vannak-e a kalandozások lezárultát követően olyan adatok, amelyek tanúsága szerint a sátrak szereplése nem ilyen jellegű tevékenységekkel kapcsolatos, hanem mindennapos használatra utal, tehát említésük az életmódra nézve komoly következtetések levonására nyújt lehetőséget? Előre kell bocsátanunk, szó nem lehet a 11. század elejét követően a sátor mint emberi lakhely kizáró-