Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 401 illető felében, egy szóval emeltessenek fel ők is a szabad magyar polgárok sorába, hogy okok légyen szeretni a hazát, mellyet ők védelmeznek leginkább". Zala megye közgyűlése az első javaslatot teljes egészében magáévá tette, a másodikat azonban csak részben fogadta el. A közterhekből csupán annyi adót kívánt magára vállalni a zalai nemesség, amennyi a megyei tisztviselők és országgyűlési követek fizetéséhez feltétlenül szükséges. A harmadik javaslatból mindössze annyit fogadtak el a jelenlévők, hogy a nem nemesek is szabadon végrendelkezhessenek; a leglényegesebb politikai jogokat érintő követelések teljesítéséről viszont hallani sem akartak.2

9 Deák Ferenc csalódottan, korábbi politikájának kudarcaként élte meg a megye döntését, azt, hogy a reformelképzeléseit mindaddig támogatni látszó Zala éppen a leglényegesebb kérdésben fordult vele szembe. Bizonyítja ezt Deák Ferencnek Séllyey Elekhez Kehidán, 1832. szeptember 25-én írott — korábban ismeretlen — levele.30 (Lásd a függelékbenI) Minden kétséget kizáróan a megye augusztus 6-i közgyűlésén történtekre utalt Deák, amikor azt írta, hogy „mi, édes Elekem, csatát vesztve, célunkat tévesztve, átoknak, gúnynak lettünk tárgyai". Deák szerint nem a konzervatív meggyőződését nyíltan vállaló, és véleményét őszintén kimondó Deák Antal vagy Zalabéri Horváth János buktatták meg a legfontosabb reformjavaslatokat, hanem az az ,,ezer színű, ezer fejű, megátolkodott és mégis álhatatlan" csoport, amelyik hallgat a közgyűléseken, csupán a kulisszák mögött, alattomban szervezkedik, gyűlöl és gyaláz. Ok kiáltották ki Deákot és társait árulóknak, valamint az ősi alkotmány „feldulását siettető veszedelmes újítóknak". Deáknak e levele utal életrajzának egy mindeddig ismeretlen epizódjára is, arra tudniillik, hogy az ominózus zalai közgyűlés után, augusztus végén, szeptember elején Pesten járt. Pesti útjával elsősorban barátjának, Vörösmarty Mihálynak tett korábbi ígéreteit váltotta be, találkozott azonban a liberális ellenzék olyan jeles képviselőivel is, mint a szatmári Kölcsey Ferenc, a pesti Fáy András, a zempléni Balásházy János és a nógrádi Kubinyi Ferenc. Miután saját megyéjükben mindnyájan részt vettek a rendszeres bizottsági munkálatok tárgyalásán, és megyéjük véleményalkotására többé-kevésbé döntő befolyást gyakoroltak, kézenfekvő dolog, hogy főként az ebből fakadó tapasztalataikat osztották meg egymással az országgyűlés küszöbén.3

1 Bármennyire is lesújtva érezte magát Deák, 1832 augusztusában „csupán" csatát vesztett, nem pedig háborút. 1832. november 5-én újabb, részleges „csatavesztés" érte; nem őt, hanem szerényebb képességű, ám határtalan hatalmú és tekintélyű bátyját, Deák Antal választották meg (Zalabéri Horváth János mellett) Zala megye országgyűlési követének. Deák Ferenc megyei pozíciója mégis megerősödött, mert a követté választott első alispán helyettesítésével bízták meg. A zalai követek alapvetően konzervatív utasításokkal érkeztek az 1832 decemberében megnyíló országgyűlésre, azonban az alaputasításokhoz hozzácsatolták, és ugyanúgy mértékadónak szánták „Zala vármegyének... észrevételei"-t is. Az abban kifejtett, túlnyomórészt Deák Ferencnek tulajdonítható reformelképzelések érdemi képviseletére az országgyűlés első időszakában a „Werbőcziánus" Deák Antal és konzervatív követtársa még nem vállalkoztak, de fordult a kocka, amikor Deák Antal belátta, hogy nem sok keresnivalója van a megváltozott szellemű diétán. Már 1833 februárjában jelezte lemondási szándékát, és kérte befolyásos barátait, hogy öccsét, Ferencet válasszák helyette a megye