Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

400 MOLNÁR ANDRÁS —, hogy a zalai közvélemény is eléggé érett és felkészült már a gyökeresebb reformok befogadására. Deák Ferenc tehát, bízva a korábban tapasztalt támogatásban, Zala megye 1832. augusztus 6-i közgyűlésén történelmi jelentőségű lépésre szánta el magát. Mielőtt az úrbéri észrevételeket a közgyűlés tárgyalás alá vette volna, kiegészítő indítvánnyal állt elő, amelyben azt javasolta, hogy biztosítsák a nem nemesek számára is a nemességet illető polgári és politikai jogokat. A megye jegyzőkönyve szerint „némelyek adózó népünk boldogíttásának tekéntetéből azt teijesztették elő; hogy mivel alapos törvénnyeink azon része, melly nemzetünk eggyes osztállyainak viszonyos helyheztetését tárgyazza, magával a természetes igazsággal nem minden részben eggyezvén, nem valamelly költsönös szerződésnek szoros kötelezésin, hanem az erőnek hatalmán, és százados szokásokon épültt, most mi ön hasznunknak keresésén feliül emelkedve javíttsuk az alapos törvények ezen hibáit, áldozzunk fel hazánk fiainak boldogságáért legalább eggy részt azon jussainkból, mellyeket egykor a fegyvernek hatalma szerzett, s az időmúlás csak törvényesített, de igazságosakká nem tehetett, mert senkinek természeti igazát nem sértjük ez által, áldozatunk pedig a hazának, és emberiségnek oltárára lészen téve. Három fő pontra kívánták ezen előterjesztők öszvevonni az engedményeket, mellyek vélekedéseik szerént az adózó népnek felemelésére leginkább szükségesek, és egyszersmind igazságosak, mert minden polgárt egyformán érdekelvén, senkit sajátjától meg nem fosztanak. (Először:) Töröltessenek el mind azon törvények, mellyek eddig tilalmazták, hogy nemtelen sorsú hazánkfiai valamelly nemesi fekvő javakat tulajdonosi jussal megvehessenek, és határoztassék meg uj törvény által, hogy minden magyar, ha bár sorsára nézve nemtelen volna is, a nemesi birtoknak vétel által is valóságos, és örökös tulajdonossá lehessen, magyarnak pedig tekéntessék minden hazafi, ki Magyar országban született, neveltetett, és a nemzeti nyelvben is jártos. Azért sürgették pedig ezen törvénynek alkotását, mert országunk lakosinak legnagyobb része egy illyen törvény által felmentetnék azon szomorú, s valóban nem igazságos helyheztetés alól, hogy születése miatt minden szorgalmának ellenére is fekvő tulajdont ne bírhatván, csak lakóssa legyen inkább a hazának, mint polgárja, nyerne tehát a nemzeti köz iparkodás, de nyerne a nemesi birtoknak valóságos becse is, mert nevezetessen nevelkednék azoknak száma, kiknek venni szabad, és venni akarnak. Azt kívánták (másodszor), hogy nemzetünknek minden adótól ment osztáljai válaljanak el legalább egy részt az adózó népen fekvő köz terhektől, mert igazságos az, hogy a kik a törvények legszebb javaival élnek, a polgári társaság súlját is segítsék viselni (...). (A)z itt említett áldozat, mellyre alapos törvénnyeink szerént nemzetünk egyébbként köteles nem volna, csak egyedül azért javaltatik, hogy az adózó népnek naponként sulyosodó terhes Ínségén az igazsággal, és idő szellyemével eggyezőleg legalább csak valamennyire is segítve legyen. (...) Végre (harmadszor) azt is kérték törvény által meghatároztatni, hogy adassanak az adózó népnek is polgári jussok, nyittassák megelőttök a hivatalok minden lépcsője, hogy sok jeles elme, melly most parlagon hever, mert kimivelődésre ösztöne nincs, a köz boldogságnak hatalmas eszköze lehessen, légyen minden nemtelen hazafinak is jussa valóságos szerzeménnyéről megszoríttás nélkül szabadon rendelhetni, részesüljenek továbbá ők is a törvényhozó, és végrehajtó hatalomnak a nemzet eg^ részét