Századok – 1995
Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381
398 MOLNÁR ANDRÁS „Kétféle szempontból lehetne az adózó nép nagyobb részének sorsát megállapító urbarialis rendszabások visgálgatására kiindulni — írta Deák a bevezetőben —, mert vagy azt lehetne kérdezni, millyen változtatások emelnék leginkább a jobbágyok boldogságát? ha bár ezen változtatások némelly áldozatokkal volnának is össze szőve, ha bár általok polgári szerkeztetésünk némelly részei más, de igazságossabb formába lennének is öntve; kérdezni lehetne továbbá, mennyi befolyással volnának ezen áldozatok nemzetünk közös erejének gyarapodására? és millyen következéseket szülnének azok hazánk általános boldogságára nézve? ha bár eggy kissebb résznek mostani jussai csorbulást szenvednének is, — végre kérdezni lehetne még azt is, kiktől kellene leginkább e részben áldozatot kívánni? — és ez volna talán az eggyik szempont, melly az országos kirendeltségnek polgári szerkesztetésünk alapos törvényeihez szabott munkáját nagy részben megdöntené, de sok ezrek óhajtásának megfelelne. A másik szempont szorossan követi polgári szerkesztetésünk törvényeinek sinór mértékét, javíttó változtatásokat ez is kíván, de csak úgy, hogy a törvényben gyökerezettjussoknak, és a vagyonbéli közbátorságnak szentsége csorbulást ne szenvedjen általok, ez tehát csak határok között ujjít, nem sérti az eggyik részt, hogy a másiknak bajait orvosolja, nem veszi el akaratjok ellen a tehetősebbektől, hogy a szegényebbek Ínségén segíthessen, eggyszóval nem áldozatokról, hanem kötelességekről szóll, mert a fentálló törvények által kötve vagyon." Azt pedig, hogy e szempontok közül melyiket kell figyelembe venni a megye választmányának — érvelt Deák — maga az országos kiküldöttség határozta meg, amikor kijelentette, hogy a munkálatok nem egy új „köztársaság" felállítását, csupán az ősi alkotmány kiszélesítését célozzák. Ezért tehát „ezen választmány nem a törvények hijjánnyainak feszegetésére, hanem az országos kirendeltség munkájinak megvizsgálására vagyon rendelve". Deák a Vörösmartyhoz írott levelében kifejtett taktikának megfelelően ellenezte az úrbéri haszonvételek szabad adásvételét a földesurak kényszerítésével bevezetni szándékozó javaslatot, és azt módosíttatni kívánta. , A vagyonbéli közbátorság kétségen kívül eggyik fő czélja minden polgári eggyesületnek, ezen vagyonbéli bátorsággal pedig olly szorossan egybe van szőve a tulajdonnak sérthetetlensége", hogy azt csak a legvégső esetben szabad csorbítani. „Még a természetnek eggyszerű, de szent és sérthetetlen törvényével is, mellyen pedig alapulni kell minden jó polgári törvénynek, egyenessen ellenkezik ezen javallott ujjítás, mert a természetes igazság már megkívánnya azt, hogy minden tulajdonos szabadon bánhasson sajátjával", ilyen módon a földesúr tulajdonosi szabadságát sértené, ha úrbéri telkének haszonvételét a beleegyezése nélkül lehetne adni-venni. Ezért — állapítja meg Deák — „a jobbágy ülések használhatásának szabad adása, ugy, mint azt az országos kirendeltség javalja, mind hazánk világos törvényeinek értelmével és lelkével, mind pedig magával a természetes igazsággal is egyenes ellenkezésben vagyon." Deák szerint a földesúr és jobbágy viszonyának a kölcsönös szereteten és bizalmon kellene épülnie, mert „hamar szakadnak ott a polgári társaság kötelei, hol azokat nem költsönös szeretet és bizodalom, hanem egyedül kénszeríttő erőszak tartja össze". Úgy kellene módosítani ezért a javaslatot, hogy a jobbágy szabadon eladhassa jobbágy ülésének „használhatását, de csak akkor, „ha ezt földes urától már előbb megszerezte". „Eggyező volna ez törvénnyeink lelkével, eggyező a földes urak tulaj-