Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

398 MOLNÁR ANDRÁS „Kétféle szempontból lehetne az adózó nép nagyobb részének sorsát megállapító urbarialis rendszabások visgálgatására kiindulni — írta Deák a bevezetőben —, mert vagy azt lehetne kérdezni, millyen változtatások emelnék leginkább a jobbágyok bol­dogságát? ha bár ezen változtatások némelly áldozatokkal volnának is össze szőve, ha bár általok polgári szerkeztetésünk némelly részei más, de igazságossabb formába lennének is öntve; kérdezni lehetne továbbá, mennyi befolyással volnának ezen ál­dozatok nemzetünk közös erejének gyarapodására? és millyen következéseket szül­nének azok hazánk általános boldogságára nézve? ha bár eggy kissebb résznek mostani jussai csorbulást szenvednének is, — végre kérdezni lehetne még azt is, kiktől kellene leginkább e részben áldozatot kívánni? — és ez volna talán az eggyik szempont, melly az országos kirendeltségnek polgári szerkesztetésünk alapos törvényeihez sza­bott munkáját nagy részben megdöntené, de sok ezrek óhajtásának megfelelne. A másik szempont szorossan követi polgári szerkesztetésünk törvényeinek sinór mértékét, javíttó változtatásokat ez is kíván, de csak úgy, hogy a törvényben gyö­kerezettjussoknak, és a vagyonbéli közbátorságnak szentsége csorbulást ne szenvedjen általok, ez tehát csak határok között ujjít, nem sérti az eggyik részt, hogy a másiknak bajait orvosolja, nem veszi el akaratjok ellen a tehetősebbektől, hogy a szegényebbek Ínségén segíthessen, eggyszóval nem áldozatokról, hanem kötelességekről szóll, mert a fentálló törvények által kötve vagyon." Azt pedig, hogy e szempontok közül melyiket kell figyelembe venni a megye választmányának — érvelt Deák — maga az országos kiküldöttség határozta meg, amikor kijelentette, hogy a munkálatok nem egy új „köz­társaság" felállítását, csupán az ősi alkotmány kiszélesítését célozzák. Ezért tehát „ezen választmány nem a törvények hijjánnyainak feszegetésére, hanem az országos kirendeltség munkájinak megvizsgálására vagyon rendelve". Deák a Vörösmartyhoz írott levelében kifejtett taktikának megfelelően ellenezte az úrbéri haszonvételek szabad adásvételét a földesurak kényszerítésével bevezetni szándékozó javaslatot, és azt módosíttatni kívánta. , A vagyonbéli közbátorság két­ségen kívül eggyik fő czélja minden polgári eggyesületnek, ezen vagyonbéli bátorsággal pedig olly szorossan egybe van szőve a tulajdonnak sérthetetlensége", hogy azt csak a legvégső esetben szabad csorbítani. „Még a természetnek eggyszerű, de szent és sérthetetlen törvényével is, mellyen pedig alapulni kell minden jó polgári törvénynek, egyenessen ellenkezik ezen javallott ujjítás, mert a természetes igazság már megkí­vánnya azt, hogy minden tulajdonos szabadon bánhasson sajátjával", ilyen módon a földesúr tulajdonosi szabadságát sértené, ha úrbéri telkének haszonvételét a bele­egyezése nélkül lehetne adni-venni. Ezért — állapítja meg Deák — „a jobbágy ülések használhatásának szabad adása, ugy, mint azt az országos kirendeltség javalja, mind hazánk világos törvényeinek értelmével és lelkével, mind pedig magával a természetes igazsággal is egyenes ellenkezésben vagyon." Deák szerint a földesúr és jobbágy viszonyának a kölcsönös szereteten és bi­zalmon kellene épülnie, mert „hamar szakadnak ott a polgári társaság kötelei, hol azokat nem költsönös szeretet és bizodalom, hanem egyedül kénszeríttő erőszak tartja össze". Úgy kellene módosítani ezért a javaslatot, hogy a jobbágy szabadon eladhassa jobbágy ülésének „használhatását, de csak akkor, „ha ezt földes urától már előbb megszerezte". „Eggyező volna ez törvénnyeink lelkével, eggyező a földes urak tulaj-

Next

/
Thumbnails
Contents