Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 397 Más, reformpárti megyék állásfoglalásával szemben Deák Ferenc nem javasolta a halálbüntetés eltörlését, sőt — részben saját tapasztalatára támaszkodva — a csecsemőgyilkos anyák esetében éppen ő indítványozta a halálbüntetést. Véleménye szerint „minden véteknek nagyságát a cselekvőnek gonoszsága, és a megszegett kötelességek szentsége határozza meg". Miután a gyilkos anya a legszentebb érzéseket, a „természet legszorosabb kötelét" hideg fejjel, megfontoltcin zúzza szét, és gyermekének szeretet, ápolás és oltalom helyett elveszi az életét, a legsúlyosabb ítéletet érdemli; halált, vagy 3 hónaptól 8 évig terjedő tömlöcöt. Deák a halálos ítéletek végrehajtásáról szólva sem a büntetés súlyosságát helytelenítette, csupán azt, hogy az ítéletet nyilvánosan hajtsák végre. Szerinte a nyilvános kivégzés ahelyett, hogy elrettentene a súlyos bűncselekményektől, inkább szánalmat, részvétet ébreszt a legelvetemültebb gonosztevő iránt is, akit az emberek haldokolni látnak. Mint írta, az „alkotó természet" olyan érzést kelt „a legvadabb embernek is szívében, hogy halállal küszködő embertársát (...) részvéttel nézi még akkor is, midőn az undok vétkeinek dijjában az ártatlant oltalmazó törvények szava által szenvedi halálát". Ugyanis „köztapasztalás bizonyítja, hogy a halálos ítélet végrehajtását szemlélő népcsoportnak nagy része sajnálkodva, és könnyezve tér vissza, de nem a vétkes által meggyilkolt ártatlanokért, hanem a kivégzett vétkesekért folynak könynyei". Ráadásul, ha a kivégzett elnyomja halálfélelmét és bátorságot mutat a hóhér előtt, akkor „bámulást fog gerjeszteni a durva sokaságnak, hőssé lesz a köz nép regéinek, és tárgya a pásztorok dalainak, mert fájdalom, (...) nagy részben a hajdan híres rablóknak véres tetteit, szerelmét és elszánt halálát énekli nálunk a durva csoport", így a bűnöző végül még megdicsőül! Deáknak e véleményét a választmány többsége magáévá tette, csupán négyen: Skublics Károly, Nagy Antal, Farkas János táblabírák, valamint Csillagh Lajos főszolgabíró hangoztatták, és jelentették be az észrevételeket tárgyaló közgyűlésen kü! lönvéleményüket, amely szerint ők továbbra is a nyilvános kivégzéseket támogatják. Figyelemreméltó tény egyébként, hogy ezen kívül mindössze egyetlen jelentéktelenebb ' tárgyban fogalmaztak meg különvéleményt a zalai választmány kisebbségben maradt tagjai (Zalabéri Horváth János első alispán, valamint Skublics Károly és Forintos József táblabírák); ez pedig két szempontból is eltér az országos munkálatokhoz csatolt különvéleményektől. Amíg az országos operátumok „votum separatum"-ai számos, kifejezetten reformszellemű javaslatot rögzítettek, a mindössze két zalai kü-i lönvélemény a helyi konzervatívok álláspontját tartalmazta. Az a körülmény tehát, hogy a legjelentősebb zalai reformjavaslatok nem különvélemények formájában kerültek megfogalmazásra, bizonyíthatja azt, miszerint a mérsékelt követelésekkel fellépő liberálisok — köztük a meghatározó egyéniség, Deák Ferenc — nem kerültek kisebbségbe a választmányi üléseken, legalábbis nem az általuk legfontosabbnak tartott kérdések esetében.2

7 Zala megyének az úrbéri munkálatokra tett észrevételeit—Deák Ferenc későbbi országgyűlési szereplésének és beszédeinek ismeretében — teljes egészében Deák munkájának tekinthetjük. Az űrbéri észrevételekben lépten-nyomon felismerhető Deák jellegzetes érvelése, sőt szembetűnő, hogy annak bevezetésében és az úrbéri haszonvételek szabad adásvételéről szóló fejezetében ugyanazokat az elveket fejtette ki Deák, amelyeket 1832. február 24-i levelében Vörösmarty számára is összefoglalt.