Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

394 MOLNÁR ANDRÁS egyes esetek eligazításánál". Deák szerint: „nemzeti csinosodásunk haladásával változván az idő szelleme, sok régit el kell törleni, sok ujat alkotni, sokat javítva változtatni, hogy törvénykezésünk folyamatját az ítélő bíráknak bizonytalan önkényétől felmentsük". Ez a magyarázata tehát annak, hogy az országos bizottság munkájával elégedetlen Deák roppant alapos és részletes észrevételeket dolgozott ki mind a törvényszékek elrendezésével, mind a törvényszéki eljárásokkal, mind pedig a polgári és büntetőtörvénykönyv-tervezetekkel kapcsolatosan. Azt, hogy e javaslatoknak Deák a „szülőatyja" és szövegezője, bizonyítja a Deákra jellemző és számos ponton kimutatható természetjogi érvelés, esetenként a szintén Deáknak tulajdonítható úrbéri észrevételekkel való egyezés, végül az a körülmény, hogy saját ügyészi tapasztalatait is leginkább e munkálat kapcsán, kiváltképp a büntető törvénykönyvre tett megjegyzéseiben kamatoztathatta. Deák — eltérően a radikálisabb megoldásokat követelő megyéktől — nem szorgalmazta az úriszék teljes eltörlését, csak megszorította volna annak működését, azáltal, hogy a földesúr és jobbágya közötti, vagy a földesurat bármilyen szempontból mint felperest érintő perekben sem a földesúr, sem annak rokonsága, sem pedig lekötelezett alkalmazottjai nem lehetnének bírák. „Igazságos sőtt felette szükséges ezen határozás, mert az ítélő székeknek részrehajlást ismerni nem szabad" — írta az úrbéri észrevételek megfogalmazásakor is hasonló módon érvelő Deák. A természetjogra való hivatkozás mint vörös fonál húzódik végig az egész jogügyi munkálaton, és jelzi Deák kezenyomát. így Deák szerint a perek alkalmával az utolsó felelet a perrel megtámadott alperest illeti, mégpedig „a természetnek egyszerű, de legigazságosabb alapon épült törvénye szerint". „Nem egésszen egyező a természetes igazsággal" — érvelt Deák — az a javaslat, hogy a nem nemes ne vonhassa kétségbe a tőle nemesi birtokot visszaperelni szándékozó kétségtelen nemességét, ezért az volt Deák álláspontja, hogy a „legigazságossabb volna a nemesseknek ezen kizáró jussát végképpen eltörölni". „Meg nem egyez a természetes igazsággal" az sem, írta Deák, hogy 60 évnél idősebb ember ne tanúskodhasson, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy néha a 80 esztendős frissebben, pontosabban emlékezik ifjúkorára, mint a fiatalabbak a közelmúltra. Deák szerint az adósságbeli perek esetében meg kell tiltani a pereskedést késleltető, vagy a pert felfüggesztő — végső soron a hitelezőket károsító — parancsolatok kiadását, „minthogy ezek a törvénnyel, természetes igazsággal és a nemzeti hitelnek emelkedésével egyenessen ellenkeznek". A közbirtokossági haszonvételek elosztásáért indított perek kapcsán arról írt Deák, hogy a vér szerinti rokonok közös jussaiban a törvények nem adnak helyet az elidősítés ([praescriptio] valamely birtoknak, vagyonnak, amely eredetileg más tulajdona volt, bizonyos ideig tartó békés, zavartalan használat általi elsajátítása) jogának, mert a vérségi kötelekből eredő kölcsönös bizalmat és szeretetet az elődök sem akarták egy olyan törvénnyel szétbomlasztani, „mellyet a természetes igazsággal is ellenkezőleg csak a polgári társaság köz boldogságé) tett vala szükségessé." ,A természetes igazság megkívánja, hogy eggyik a másiknak kárával ne gyarapodjék" — érvelt Deák akkor is, amikor arról esett szó, hogy az első végrehajtáskor kárt szenvedő, de utóbb jogaiba visszahelyezett peres fél a kárával egyenértékű elégtételt követelhet.