Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 393 gyébként is az igazsággal egészen megegyező volna, hogy ezen diurnumok fizetésével az adózó nép legkevesebbet se terheltessék, ugyan azért határoztassék meg, hogy ennek utánna a követeknek diurnumait, s minden ezekkel járó ország gyűlési költségeket az illető vármegyékbéli nemesség fizesse, melly költségekhez ne csak a birtokos nemesek, hanem magok a mágnások, sőt a küldendő követek is javaikra arány szerint kivetendő kész pénzbéli fizetésekkel járulni köteleztessenek". A kögogi észrevételek sorában kifejezetten Deák Ferencnek tulajdoníthatjuk a sajtószabadságot és a cenzúra eltörlését követelő alábbi megfogalmazást: „A világ eddigi történeteinek folyamotja, s Europa lelkessebb nemzeteinek legújabb példái világos bizonyságul szolgálnak, hogy a közjónak előmozdítására olly igen szükséges nemzeti lelkesedést, a polgárok lelki erejének gyorsabban haladó kifejlődését, és az egyes tagok külömböző véleménnyeinek a nemzeti közügyben egy szent czélra lehető egyesíttését semmi olly sikeressen nem eszközli, mint a sajtónak szabadsága. (...) Mivel tehát a magyar is e korban nemzetiségének emelésére törekedik, a nemzetiség és szabadság pedig elválhatatlan testvérek, szükséges egy ollyan törvény, melly a mívelődésnek terjedését terhessen gátoló, és semmi világos honni törvényen nem alapult könywisgálat megszüntetésével a sajtó szabadságát nálunk is erős alapra építse." Ráismerhetünk Deák nézeteire a zsidók bérleti jogának korlátozása ellen fellépő zalai javaslatban is. Deák szerint a zsidók bérleteit tiltó törvény „a hazai kereskedést, és a nemzeti vagyonosodást is nagyon akadályozná", ahelyett „nem ártana" azt meghatározni, hogy „mind javakat árendába kivenni, mind korcsmákat is árendában bírniok szabad legyen" a zsidóknak, azzal a feltétellel, ha nem csorbítják a bérbeadó tulajdonos (nemes) jogait. Ha ez nem történik meg — írta Deák — „ha mindég nagyobb és nagyobb megszoríttások alá vettetni, s a kereset módjaitól megfosztatni fognak, kénytelenek lesznek a magok táplálását, mellyre a természet törvénynye már just ád minden embernek, holmi alattomos, s az általok eddig is gyakorolni szokott csallaságoknál még nagyobbakkal is élvén, s az eddig okozott kártételeiknél nagyobb károkat okozva keresni". Indítványozta Deák a zsidókat sújtó türelmi adó eltörlését is. Javaslata csaknem szó szerint megegyezett azzal a határozattal, amelyet — nyilván az ő kezdeményezésére — még 1831. január 17-i közgyűlésén fogadott el Zala megye. E szerint „az emberiséggel, s a mai felvilágosodott század lelkével egyáltaljában öszve nem fér az, hogy valaki azért, mivel az Istent a többi honni lakósoktól külömbözve, és más szertartásokkal imádja, kész pénz fizetésekkel terheltessék, azért igen illendő, sőtt szükséges a zsidókat sorsoknak e részben való könnyebbíttése tekéntetéből minden türedelmi (tolerantialis) adózástól ennekutánna egészen felmenteni".26 Zala vármegye észrevételeinek mintegy felét a jogügyi operátumhoz fűzött javaslatok teszik ki. Nem véletlen, hogy Deák később éppen e munkálat kapcsán nyilatkozta, hogy az országos küldöttség „rendszert nem alkothatott, mert csak hiányok kiegyenlítésére és foltozásra volt kiküldve". Deák szerint „polgári törvényeink a nemzeti törvényhozás hosszű során keresztül minden rendszer nélkül, egyes panaszok következtében, egyes esetek körülményihez alkalmazva hozattak". Ezen pedig az országos küldöttség jogügyi operátuma sem segít, mert az „nem egyéb a curialis decisiókból (ítéletekből) merítgetett, ekkorig világos törvény által el nem intézett