Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

386 MOLNÁR ANDRÁS észrevételeket előre már ki munkáltak. Mondhatom, a pesti nyomtatványok el bújnának, ha ezeket a miénket látnák!" — büszkélkedett Hertelendy.1

0 Zala megye választmánya tehát a Deák-testvérek által előre kidolgozott tervezeteket vette pontról pontra tárgyalás alá, így az alapszöveg egyik szülőatyjának minden kétséget kizáróan Deák Ferenc tekinthető. E tervezeten dolgozhatott Deák otthon, Kehidán, még a választmányi ülések megkezdése után, 1831. december 21-én is, amikor ezeket írta Stettner Györgynek: „füligülök az országos kirendeltség munkáji között, sietnem kell, hogy valamire mehessek."1

1

Közben a választmány már a közgazdasági munkálatokra tett észrevételeket tárgyalhatta, sőt hamarosan végzett is velük, mert 1832. január 9-én többek között arra hivatkozva sürgette az országgyűlés összehívását a megye közgyűlése, hogy a „systematicus munkáknak megvisgálásában ezen megye annyira foglalatoskodván, hogy ezek rész szerint már megvisgálva, rész szerint visgálás alatt vágynák".1

2 Megfelelő források hiányában a választmányi ülések további menetét nem tudjuk rekonstruálni. Nem ismerjük pontosan a választmányon belüli erőviszonyokat, valamint azt sem, hogy az üléseken kik, és milyen javaslatokkal álltak elő, majd ezek nyomán mennyiben módosult a Deák-testvérek tervezete. Jóllehet a választmányi üléseken talán nem folytak késhegyig menő viták, a háttérben nagyon is eltérő érdekek és szándékok húzódtak meg. Ezekre célzott a választmány egyik tagja, Csány László, amikor 1832. február 11-én („az országos kiküldöttség munkái revisiója" közepette) a következőket írta Séllyey Eleknek: „Nálunk a követválasztás, ha ez idén az ország gyűlése megtartatik, alig ha zavaros nem lészen. Mikor lészen megyénkben tökélletes nyugalom, s mikor a jobbak között is őszinte barátság? A mi éltünkben nehezen, s talán későbben sem."1

3 Ilyen körülmények között, a választmányi ülések tapasztalatain töprengve írta Deák Ferenc Vörösmarty Mihályhoz 1832. február 24-én kelt, ismeretes levelét. Ebben fejtette ki Deák első ízben a politikai hitvallását, és itt vázolta fel taktikáját, meggyőzési módszerének lényegét is. Deák politikai törekvéseinek bevallott célja, hogy „egykor a valóságos magyar nemzet négyszáz ezerből tizenkét millióra emeltessék". Magát olyan reformernek tartja, aki „az emberiséget, a természet törvényét emlegetve könynyebbséget, sőtt talán jussokat is kíván, és kívánsága nem igazságtalan", de tiszteletben tartja a „tulajdonnak sérthetetlen szentségét" is egyszersmind, mert az a „polgári társaság fő czéljával öszve szőve szintén magán a természet törvényén alapul". Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, Deák e sorokban tulajdonképpen az úrbéri munkálat kapcsán kidolgozott észrevételeinek lényegét összegezte Vörösmarty számára! Deák egyszersmind politikai híreket is kért Vörösmartytól. Úgy ítélte meg — nyilván a zalai gyakorlatva célozva —, hogy más megyék, pl. Pest hasztalan küldik át hivatalosan a javaslataikat, mert van megye, amelyik „a hasznos javallatot gyakran csak azért veti vissza, mert mást uf

ánozni nem akar". Ha azonban nem hivatalos úton, hanem baráti levelezés során, magánszemélyek cserélnek véleményt, „azon magányos személy" aki „önnön megyéjében a hatalmasabb rendek büszke hiúságát okossan kimélleni tudja, ki barátságos körben enyelegve, nem oktatva, kérdező, nem pedig elbízott hangon teszi jegyzéseit, ki őket illy módokkal szoktatja lassanként az egykor annyi rettegett uj gondolathoz; sokat eszközölhet, ami előbb lehetetlennek