Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 387 látszott". A reformok ellenzői pedig azt hihetik, hogy „a mi javaltatik az nem valóságos ujitás, hanem okos és szükséges igazitás". Deák pontosan fel tudta mérni saját szellemi horizontjának határait és tájékozódási lehetőségeinek korlátait. Erre célozva írta Vörösmartynak: „Mi, kiket a sors élelmet adó mezzei munkákhoz kötve szűkebb körbe szorított, távol a tudományok bővebb forrásitól, a tapasztalások tág mezzejétől el szakasztva, kereskedésünk, bányáink, törvénykezésünk, művelődésünk, egy szóval egész hazánk mostani helyheztetésének minden hijjányait fel fogni, s azok orvoslásának legjobb módját eltalálni képesek nem vagyunk." Kérte tehát barátját, tudósítsa őt a pesti közélet híreiről, és a Pestre érkező valamennyi érdemi hírről, hogy a tudósításokat „mint utmutatást vagy legalább mint figyelmeztetést használva, tulajdon tapasztalásim és fontolgatásom szüleménnyeit a közlöttekkel öszve vethessem, és a jót, a hasznost kis körömben terjesztvén, a köz ügynek kis körömben én is használhassak".1

4 Nem tudjuk, hogy megkapta és felhasználta-e Deák a zalai észrevételek kidolgozása során a Vörösmartytól kért információkat. Ideje éppenséggel lett volna rá, mert a választmány még 1832 májusában is ülésezett, csupán az augusztus 6-i közgyűlésénjelentette Zalabéri Horváth János első alispán, hogy a megye választmánya a „systematicus munkák megvizsgálásával tökélletesen elkészült légyen".1

5 A közgyűlés a választmány által beterjesztett szövegen semmit sem változtatott, a zömében kisebb jelentőségű módosító javaslatokat csak mintegy záradékként csatolta hozzájuk. Az ilyen módon teljessé tett észrevételeket utasításul adták a megye majdani országgyűlési követeinek, és elrendelték a munka kinyomtatását. Ez, a Szammer Alajos által 300 példányban kinyomtatott, 143 fólió oldalú könyv tehát Deák Ferenc javaslatait olyan formában őrizte meg számunkra, ahogy azokat a választmányi ü[ léseken jóváhagyták. Fennmaradt ráadásul a választmányi észrevételeknek a közgyűlés elé terjesztett kézirata, méghozzá — amire eddig senki sem figyelt fel — Deák 1 Ferenc sajátkezű javításaival. Ez újabb bizonyítéka Deák szerzőségének, mert arról > tanúskodik, hogy Deák az egész, közgyűlés elé kerülő kéziratot átfésülte; vala-1 mennyi munkálat szövegezésében találkozunk az ő egy-két szavas, esetleg félmondatos javításaival, betoldásaival. Mindezekből eléggé nyilvánvaló, hogy a szövegnek ilyen csiszolására csak az vállalkozhatott, aki a nem csekély horderejű és terjedelmű munka egészét nagyon jól ismerte, ez pedig véleményünk szerint nem lehetett más, mint aki a választmányi üléseken közösen elfogadott észrevételeket megfogalmazta.16 i Deák szerzőségét egyébként (mindezektől függetlenül) még egy, a választmány összetételéből fakadó körülmény is alátámasztja, ugyanis ismereteink szerint a választmánynak nem volt más Deákhoz fogható, kvalitásos tagja, aki képes lett volna egy ilyen átfogó, elmélyült ismereteket kívánó elméleti munka kidolgozására. Deák Ferenc eme kivételes szellemi fölényét respektálta maga Deák Antal is, amikor kijelentette, hogy öccsének „kisujjában több tudomány és képesség van" mint őbenne.17 Ami az egyes munkálatokra tett zalai észrevételeket illeti, nehéz eldönteni, hogy a tervezetek kidolgozásában mely operátumoknál és milyen mértékben vett részt Deák Antal. Talán neki tulajdonítható a közgazdasági és adóügyi javaslatok szövegezése, már pusztán formai szempontból is, mert ezeknek fő és fejezetcímei (az észrevételek más részeitől eltérően) latin nyelvűek.1

8

(Ez persze nem jelent kizárólagosságot, nem jelenti azt, hogy Ferenc nézetei — legalább részben — ne lehetnének