Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

DEÁK FERENC ÉS A RENDSZERES MUNKÁLATOK... 385 adómentességen rést ütő határozatot fogadtak el a jelenlévők. A „szenvedő emberiség és a szegényebb sorsuak sanyarusága eránt viseltető szelid érzésnél, s azon belső meggyőződésnél fogva — szól a megye határozata — hogy a földes urak jobb sorsa adózóik jólétével" szorosan összefügg, a megye nemessége a kolerával kapcsolatos összes költséget magára vállalta, egyben pedig kimondták „az adózó népnek ennek fizetésétől tökélletes felmentését". Erről a — kétségkívül nem kis részben éppen őneki köszönhető — határozatról számolt be Deák idézett levelében az alábbiak szerint: „Itt Zalában mi is segítteni óhajtottunk a nyomorult adózó népnek el hagyatott sorsán, de meg akaránk sértetlenül tartani törvényeink szentségét is; azt határoztuk tehát, hogy a mult koronázási jutalom aránnya szerint fel osztatván a nemesség között mindazon költségek, mellyeket a cholera már eddig okozott, és még ezutáni terjedésével hihetőleg okozni fog, minden földes ur, kivévén a szegényeket, különössen fel szóllíttassék a reá esendő résznek, sőtt ha teheti, még többnek is le fizetésére, a jegyző könyvben pedig, és a fel szóllításoknál is világossan említve legyen: hogy ezen fizetés nem az írott törvényeken alapul, hanem azon szent és változhatatlan igazságban gyökerezik, mellyet a természet minden jobb embernek szívébe oltott, és melly szerint a szenvedő emberiségnek tekintete, s a felebaráti szeretet az írott törvények kötelezésén kívül is áldozatot kíván tőlünk." Zala megye 1831. szeptember 26-i közgyűlésén hirdették ki az uralkodó szeptember 16-án kelt, az országgyűlés elhalasztásáról szóló leiratát is. A közgyűlés minden tiltakozás nélkül tudomásul vette a határozatot, csupán annyit jegyeztek meg, hogy remélik, nincs messze az időpont, amikor az országgyűlés által „a systematicus munkák törvényes tanátskozásba vétetvén, abból a hazára nézve hasznos intézetek" készíttetnek. Erre, és a rendszeres bizottsági munkálatok megyei tárgyalására, valamint a koleralázadás helyi visszhangjára utalt Deák idézett levelének befejező részében. „Lesz-e ország gyűlés? mikor? és mi jót vagy roszat szül hazánkra? ezen kérdések nálunk minden gondolkodni tudó és merő elmét foglalatoskodtatnak." Említést tett Deák a két szélsőségről, azokról, akik „makacsok az aristocratianak meg rögzött jussai mellett, s inkább akarnak 9 millió embert nyomorúságban látni, mint (vélt) constitutiójok csorbulását engedni" , és azokról, akik „a Zempléni eseteken úgy meg rémültek, hogy most mindent elvállalnának, és többet is, mint erejök el bír" . Deák szerint ez utóbbi magatartás ugyanolyan káros, mint a minden újítástól való elzárkózás. Deák magát azon kevesek közé sorolta, „kik okossan, de méltósággal engedve járnak a közép uton'' — mondván: „Én itt jobbágyaim közepében nevetem az ijesztgető híreket, mert keblemre téve kezemet, tiszta lélekkel merem mondani: sohasem felejtettem el: hogy ők is ember társaim."9 Az országos operátumok véleményezésével megbízott választmány a koleraveszélyelmúltával, 1831. december 12-én ültössze Zalaegerszegen, és hosszabb-rövidebb megszakításokkal egészen 1832 nyaráig ülésezett. Mind a választmány munkamódszerére, mind Deák Ferenc szerepének tisztázására nézve nagy fontosságú az a levél, amelyet a választmány egyik tagja, Hertelendy Károly másodalispán (Deák későbbi követtársa) írt 1832. április 3-án Séllyey Elekhez. „Mi még most is itt ülünk aRegni(colaris) Operátumok recensiójában. Szerencsénkre még, hogy Deák Antal és Ferkó szép