Századok – 1995

Közlemények - Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek II/381

384 MOLNÁR ANDRÁS A bizottság tagjai tehát már 1831 januárjában munkához láthattak, miután a megye levéltárából kikölcsönözték, majd egymásnak adták tovább az országos bizottság kilenc vaskos, latin nyelvű kötetét. Az olvasást a közgazdasági operátummal kezdték, mert Zala megye közgyűlése is ezzel kívánt elsőként foglalkozni. A munkálatok előrehaladását jelzi Oszterhueber Józsefnek Séllyey Elekhez írott, Pusztaszentlászlón, 1831. április 14-én kelt levele: ,A múltkor nálam léteddel az országos kiküldöttség munkáját a kereskedés tárgyában kérted tőlem — írta Oszterhueber — azért mind in commerciali, mind in Publico Politiis az olvasás végett nálam lévő munkákat által küldöm."8 Az előkészületeket azonban 1831 nyarán Zala megyében is félbeszakította az északkelet felől terjedő kolerajárvány félelmetes híre. A járvány már elérte a Duna vonalát, amikor a zalai megyevezetés kézhez kapta a helytartótanács koleraellenes intézkedéseit. A vezető tisztviselőket Balatonfüreden, a helyi kőszínház július 3-i megnyitása utáni eufórikus hangulatban érte a közelgő veszély híre. Július 11-én ott helyben rendkívüli kisgyűlést tartottak. A tanácskozás jegyzőkönyvét, mint surrogatus jegyző, Deák Ferenc vezette, akit kineveztek az első alispán elnökletével megalakult megyei állandó kolerakirendeltség tagjává is. A kirendeltség ugyan azonnal elrendelte a megyébe vezető utak lezárását, ám miután a kolera augusztus közepén Zalába is betört, visszavonták a haszontalan és költséges rendszabályokat. Deák, aki a kirendeltség tagjaként maga is átérezhette ezekben a napokban az intézkedésre feljogosított tisztviselők felelősségét és tehetetlenségét, így írt erről 1831. október 31-én Vörösmarty Mihálynak: ,A veszteglő házakat, a vég vonali őr állásokat mind meg semmisétettük, mert czélra nem vezettek, pedig számos költségbe kerültek volna hoszszabb ideig, mellyet nyomorult adózó népünk megfizetni nem , győzne." Deák szerint a kolera Zalában „még eddig olly dühös nem volt, mint más vidékeken, mert nálunk vagyon példa, hogy egy faluban 23 beteg közül csak kettő halt meg, s a többi fel gyógyult. Nem örülünk ugyan e nyavala terjedésének, melly itt meg most felette lassú, de nem is rettegünk annyira, mint sok más helyeken" . 1 Valóban, a kolera Zalában viszonylag kevés áldozatot követelt. Az első megbetegedéseket augusztus 15-én jelentették, és december közepe táján már megszűnt a betegség. A járvány „csupán" a Veszprém megyével közvetlenül érintkező Balatonfelvidéket (a tapolcai járást) érte el, így a megye területének nagyobbik, nyugati része ( mentes maradt a kolerától. A betegség a Veszprém megyéből átnyúló völgyek és kereskedelmi utak mentén terjedt, egészen a Tapolca-Sümeg vonalig, és mintegy 17 ' zalai település lakosságát „tizedelte" meg. 14 településről rendelkezünk hivatalos , statisztikával, amely szerint 247 lakos betegedett meg, és közülük 102 ember elhalálozott. A járvánnyal fertőzött zalai települések összlakosságának végül is nem egészen 1%-a eshetett áldozatul a kolerának. A megye vezetőit talán még a betegségnél is jobban aggasztotta, nehogy „a politikai cholera szikrája itt is kirobbannyon" . Szeptember elején fenyegető hírek érkeztek mind a Balaton-felvidékről, mind a Muraközből. Az egészségügyi zárlattal félbeszakasztott betakarítási munkák miatt üresen álltak a magtárak, éhínség veszélye fenyegetett, ráadásul híre érkezett az északkeleti vármegyék parasztfelkeléseinek is. Ilyen körülmények késztették a zalai megyevezetést a zárlat említett korai feloldására, és ez indokolhatta azt is, hogy a megye 1831. szeptember 26-i közgyűlésén a nemesi