Századok – 1995

Közlemények - Glósz József: Szekszárd a 19. század elején. Társadalmi konfliktusok egy stagnáló mezővárosban II/363

SZEKSZÁRD A 19. SZÁZAD ELEJÉN 375 Szekszárd, Bonyhád, Hőgyész) egyike sem tudott válni, éppen egymás közelsége, vonzást kioltó hatása következtében. Ennek ellenére Széchenyi Ferenc 1785. évi felmérése szerint Szekszárd, Pécs és néhány más település mellett Baranya megye falvainak egyik fő eladóhelye volt, különösen az állatkereskedelemben betöltött szerepét ítélték jelentősnek.1

4 A jelentés megállapításait alátámasztják a helyi vásárok állatforgalmi adatai is, melyek tanúsága szerint évente 300-1300 ló, 100-650 szarvasmarha, 30-1200 sertés adásvételére került sor az 1780-as években. Bár a gazdasági kapcsolatok intenzitása természetesen eltérő volt, a szekszárdi vásárokon magát képviseltető kb. 200 település, mintegy 100-200 km sugarú körben helyezkedett el a város körül. Baranya mellett beletartozott Fejér megye, a Bácska, a Kiskunság, Somogy megye keleti, Veszprém megye délkeleti része. E szálak azonban jórészt lazák, esetlegesek voltak, s nyilvánvalóan csak kiegészítő szerepet töltöttek be a régió kereskedelmi életében.1

5

Források hiányában későbbi alakulásuk nem követhető nyomon, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a város gazdasági kapcsolatai nem sorvadtak ugyan el, de nem is fejlődtek számottevően a 19. század első felében. Az 1858. szeptemberi országos vásáron 200 szarvasmarhát értékesítettek, ami — figyelembe véve az egyes vásárok közötti, éven belüli ingadozásokat — nem haladja meg az 1780-as évek forgalmának maximumát.1

6 Tolna megye legfontosabb kereskedelmi helyeit felsorolva Fényes Elek is megemlékezett Szekszárdról, Tolna, Paks, Dunaföldvár mögött a negyedik helyre téve a várost. A sorrend nyilván tükrözte a realitásokat, a Duna mellett fekvő három település a Tolna megyében, valamint Baranya északi, Somogy keleti részén termett gabona, dohány, bor, repce, gyapjú fontos gyűjtőhelye volt, ahonnan hajóra rakva tovább szállították Pest, Bécs, illetve Bácska irányában. Szekszárd a Dunától távolabb feküdvén, a távolsági kereskedelemben nem tölthetett be jelentősebb szerepet. Áruforgalma elsősorban a helyben és a környéken termő borra és az ellentételként ider érkező, helyi fogyasztásra szánt gabonára szorítkozott.1

7 A város Pécs és Dunaíoldvár árnyékában piacközpontként sem vált jelentőssé, mindössze nyolc település vallotta Dunaíoldvár mellett másik piachelyének. Maguk a szekszárdiak is — főként a kézművesek — eladóhelyként a helyin kívül Paks, Tolna, Földvár, Hőgyész, Baja, Pécs országos vásárait látogatták. Ugyanakkor a kereskedők számát, tőkeerejét tekintve Szekszárd némileg megelőzte Dunaföldvárt. A-i zonban Szekszárd 13 kereskedője, akik közül ötnek a tőkéje haladta meg az 1000 forintot, korántsem a város gazdasági erejéről, ellenkezőleg, Dunaíoldvár gyengeségéről tanúskodik: az egyébként élénk kereskedelemnek inkább csak helyszíne, mint aktív részese volt.1

8 Tolna megyében tehát éppen a térség viszonylagos fejlettsége, a népes mezővárosok sűrű hálózata, a kedvező közlekedési adottságok miatt nem tudott kiemelkedni egyetlen regionális gazdasági központ, amely némi eséllyel szállhatott volna szembe Pest egyre erősödő szívó hatásával. A vázolt okok miatt Szekszárdot megyeszékhely funkciója sem tudta hozzásegíteni ahhoz, hogy riválisai fölé kerekedve teremtse meg a zsákutcából való kijutás, a modern polgári fejlődés feltételeit. Bár a város lélekszáma a 19. század első felében folyamatosan növekedett, ennek ellenére a magyarországi városok népességi rangsorában 1786-1869 között a 48. helyről a 68. helyre csúszott