Századok – 1995
Közlemények - Glósz József: Szekszárd a 19. század elején. Társadalmi konfliktusok egy stagnáló mezővárosban II/363
376 GLÓSZ JÓZSEF vissza,1 9 nem hagyva kétséget afelől, hogy a térségek, városok gazdasági erőviszonyát gyökeresen újrarendező korban Szekszárd a vesztesek táborába tartozik, s nincs módja belső feszültségeket a dinamikus fejlődés biztonsági szelepén át levezetni. Rendi és vagyoni különbségeken alapuló előjogok pedig a város beszorított helyzetében bőségesen szolgáltattak alapot szociális indulatok keltéséhez. A mezővárosi társadalom felső, támadásoknak kitett rétegéhez a már említett kereskedői-vállalkozói körön kívül a város nemességének jómódú csoportja is hozzátartozott. Bár hadnaggyal az élen önkormányzattal rendelkezett, az 1805-ben 79 családból álló közösség mégis a város társadalmának szerves részét képezte, így azt sem tudta elkerülni, hogy a várost igazgató tanáccsal kapcsolatba, sőt időnként konfliktusba kerüljön. A tisztázatlan jogviszonyok zavarkeltő hatása e területen is érvényesült: utalások szerint a nemesség különállása ellenére is részt vett a városbíró megválasztásában, sőt időnként esküdt is került ki soraikból. Ebből következően bizonytalanság uralkodott akörül, hogy a városi elöljáróság hatásköre kiteijed-e a nemességre is olyan ügyekben, amelyek a város jogait érintik, mint például a bormérési jog megsértése.2 0 Pontosan nem körvonalazott kiváltságai ellenére a helyi nemesség lényegében leképezte a város társadalmi struktúráját, így a nem elhanyagolható tudati akadályokon túl lényegében adottak voltak a szociális szerkezet meghatározott szintjébe való integrálódás feltételei. A legelőrehaladottabb ez a folyamat természetesen a nemesi és nem nemesi társadalom felső régiójában volt. A szőlőbirtokos, vármegyei, uradalmi vezető posztokat betöltő vagy éppenséggel kereskedő nemesi családok szoros kapcsolatot építettek ki az azonos területen tevékenykedő nem nemesi famíliákkal, amit részben elősegített, részben tükrözött az érintettek, mint például Forster Antal uradalmi ügyész, Posner Bernát tiszttartó és Albanich György kereskedő nemesítése.21 A rendi jogi helyzetüktől függetlenül a város elitjéhez tartozók vagyona zömmel beltelki ingatlanokból és főként szőlőkből állt. Egy-egy család kezén már 1800 körül 12-50 kapás szőlő volt, s a vásárlási láz csak akkor kezdődött igazán. Az Ulakovics-párt által a hatvanosságból szintén kizárt Paur Jakab 35 kapás szőlőt vásárolt présházzal, berendezéssel és 200 akó borral. A már 50 kapás szőlővel rendelkező Zsigmond József tolnai postamester, a szekszárdi sóárusító monopólium birtokosa 1804-ben 30 kapás, 1809-ben újabb 30 kapás szőlőt vásárolt, 1811-ben pedig Jager János ajánlatára ráígérve a szekszárdi postát is megszerezte 14 000 bankó forintért. Jager 1798-ban vásárolta meg Kovatsovits Mihály kereskedését 13 000 forintért, s a következő években 12 kapás szőlőt, 20 kapás rétet és némi szántót, 1816-ban 2500 forintért egy házat vásárolt. Ingatlanai, szőlője és kereskedése mellett Jager a kor üzleti gyakorlatának megfelelően az uradalom regáléjogainak és allodiális birtokainak bérléséből is kivette a részét. Ez az üzletág egy meglehetősen szűk kör, kb. 10 vállalkozó privilégiuma volt és részben átfedte a hasonló létszámú kereskedelmi testületet.2 2 Azaz a század első évtizedeiben kialakuló, helyi viszonylatban vagyonos réteg sem eléggé széles, sem eléggé gazdag nem volt ahhoz, hogy a város vagy éppenséggel az uradalom határán túl komoly vetélytársa lehessen a nagy kereskedelmi központok vállalkozóinak, ám a napi megélhetés gondjaival küzdő helyi lakosság demagóg vezető számára hálás célpontul kínálkozott.
