Századok – 1995

Közlemények - Glósz József: Szekszárd a 19. század elején. Társadalmi konfliktusok egy stagnáló mezővárosban II/363

364 GLÓSZ JÓZSEF 1. Az ügybe bevont apparátusok, hivatalok, személyek belső ellentétei, melyek között ügyesen manőverezve mindig akadt egy kar, amely pajzsot emelt a lázadók feje fölé. 2. Bár a jozefinizmus a hivatalos politika rangjától már régen megfosztatott, a kormányszékek ügyintézői szintjein — ahol az ilyen jellegű ügyekkel érdemben foglalkoztak — bizonyára számos híve maradt a felvilágosult abszolutizmus politikai gyakorlatának. 3. Tágabban értelmezve az udvar — közeledvén a nemességgel kötött taktikai szövetsége vége — óvatosan bár, de elszórt, veszélytelennek tűnő esetekben mégis kacérkodott olyan mozgalmak diszkrét bátorításával, amelyek alkalmasak lehettek a helyi oligarchikus autonómiáknak a megfélemlítésére, s imigyen az abszolutizmus aklába terelésére. Ez, a feudális jogértelmezéstől és magától Ferenc császártól oly távol álló eljárás zavarba hozta, elbizonytalanította az uradalom tisztségviselőit, s ellenfélként közel egyenrangú partner szerepébe emelte a mozgalom vezetőit, akiknek véleményével a döntések meghozatalakor számolni kellett. Természetesen hiba volna, ha a céhek szövetségét modern politikai mozgalomként, vezetőit plebejus vagy polgári pártvezérekként állítanánk be. Szélesebb politikai horizonttal nem rendelkeztek, de a város vezetésével kapcsolatban sem voltak körvonalazható elképzeléseik azon kívül, hogy maguk szerették volna a vezető posztokat elfoglalni. Mivel ezt csak az uradalom ellenére, s az antidemokratikus választási rendszer következtében a részvételből kizártak támogatásával tehették, törekvéseik objektíve a városnak az uradalomtól való függetlenedése és egy szélesebb bázison nyugvó önkormányzat irányába hatottak. Az 1810-ben felszínre került konfliktus előzményei évekkel korábbra, Jager János jómódú szekszárdi kereskedő több éves (1803-1806) bíróságáig nyúlnak vissza. Vezetése alatt az 1794-ben súlyos tűzvész áldozatául esett város látványosan fejlődött, Szluha György apátplébánossal együttműködve újjáépíttették a leégett római katolikus plébániatemplomot, az uralkodótól pénzügyi támogatást kieszközölve létrehozták a róla elnevezett Ferenc közkórházat. Jager nem csupán az építkezést vezette, hanem hosszú éveken keresztül minden ellenszolgáltatás nélkül a már működő intézmény kurátora is volt. Bírósága idején a nagy beruházások ellenére sikerült szanálni a város költségvetését, malom építésével, földek vásárlásával, gazdasági épületek emelésével megnövelte a város bevételeit, s így nem csupán az adósságokat fizette ki, hanem jelentős tőkét is felhalmozott. A javuló pénzügyi helyzet újabb építkezéseket — hidak, kántorlakás — tett lehetővé, s ambiciózus városfejlesztési tervei betetőzéseként egy római katolikus gimnázium létesítését szorgalmazta a városban. Annál feltűnőbb, disszonánsabb, hogy újabb,1810. évi bírósága alkalmával éppen őt érték súlyos támadások. A vádak szerint bőségesen osztogatott ajándékot vármegyei tisztségviselőknek, a prefektorátus Szekszárddal foglalkozó tagjainak, pusztítást okozott a szekszárdi erdőben, bírósága alatt megbotoztatott egy embert, s egy másikat megbírságolt, mert nem tartott tiszteletben egy ünnepnapot, továbbá a város részére árendába vette az uradalom mészárszékét és a településhez közel fekvő palánki pusztát. A felsorolt és üggyé dagasztott esetek is jelzik a Jager elleni támadások koncepciós voltát, hiszen ki nem tudta, hog^ az uradalom és a megye vezetőinek jóakarata bőségesen kárpótolta a várost a szerény anyagi áldozatért, a bérletek bevételt biztosi-