Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
352 POÓR JÁNOS s itt megtelepedett jövevények szoktak zűrzavaroskodni". 3 0 Ezért 1775-ben Csanádi Sámuel kerületi főkapitány, 1782-ban pedig Sztáray Mihály királyi biztos „praesidiuma" alatt folytatták le a választásokat. 3 1 Az 1781-ben és 1782-ben kiadott kerületi határozatok minden további változatásnak elejét akarták venni (ezekkel már az újabban polgárjogot nyert lakosok is egyetértettek) „...a beköltözőttek... nemcsak a birtokból zárassanak ki, hanem a hadnagyválasztásban való befolyástól is". Ezzel az inquilinusok mindkét területen vereséget szenvedtek: kirekesztették őket mind a privilegiális földekből, mind a politikai hatalomból. Korszakunkban a bíróságnak sorozatoséin foglalkoznia kellett a magisztrátus elleni cselekményekkel: „zenebonázásért", „az elöljárók becselenítéséért" sok lakos ellen hoztak elmarasztaló ítéletet. Tetteik mögött minden bizonnyal elsősorban egyéni sérelmek húzódtak meg, tömeges jelentkezésük azonban a feszültség bizonyítéka.3 2 3.1 A testületi szervek a,/ A népgyűlés Korszakunk első felében felelevenedett a 17. század második felére jellemző népgyűlés. Összetételéről a korszak dokumentumai nem tájékoztatnak egyértelműen. A „város népe" a lakosoknak egész népessége" (tota incolarum plebs), „az egész nép" (totus populus), „a város szegény népe" megfogalmazások azonban arra engednek következtetni, hogy valóban a lakosság minden rétege részt vett rajta. Ezt látszik igazolni az is, hogy pl. az 1724. évi városi elszámolás tételei között 660 ice bor szerepel, amelyet Mészáros János hadnagy fizetett ki a lakosoknak a Szent György napi tiszújításon.33 A 17. század végi népgyűléstől azonban abban különbözött, hogy csak a választások alkalmával hívták össze, statutum alkotási jogköre nem volt, s csak a lakosok kívánságainak megfogalmazására szorítkozott, amelyet a tanács elé terjesztettek. A század közepétől eltűnt. Szerepét a communitas vette át; illetőleg a 60-as évektől a választásokba bevont „külső személyek" küldöttei képviselték a „népet" a tisztújításokon. b.l A tanács (szenátus) és a communitas (nagytanács) együttes ülése. Korszakunkban — minden kétséget kizáróan — ez volt a helyi önkormányzat legfelsőbb szerve. Hatásköre kiterjedt a statutum alkotásra, a végrehajtó szervek és tisztségviselők kijelölésére, az ügyek ellenőrzésére. (Ebből fejlődik ki a 19. század elején a közgyűlés.) A város egészét érintő valamennyi ügyben megillette a végső döntés joga. A szenátus önmagában egyre inkább végrehajtó szervezetté válik. Már a Böszörményben lezajlott belső harcokkal kapcsolatosan említettük, hogy a város árkán belül lakó telektulajdonosok, a teljes jogú polgárok egyre bővülő körének érdekeit képviselte. A teljes jogú polgárokon a „hazafiakon" belül még a vagyoni differenciálódás nem jutott addig, hogy emiatt éles összeütközésre került volna sor közöttük, s egyébként is, az inquilinusok visszaszorításával kapcsolatos érdekazonosság olyan szorosan kapcsolta őket össze, hogy anakronisztikusnak tűnik annak felvetése: vajon
