Századok – 1995
Közlemények - Poór János: Böszörmény önkormányzata 1609–1848 II/335
BÖSZÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZATA 1609-1848 339 osztották, mind szélességre mind hosszúságra nézve..."6 Nem lehetett súlyos következmények nélkül kizárni a közhajdúkat a közösség ügyeinek intézéséből (1630 után sem). Ezzel a folyamattal párhuzamosan egyes csoportok kiemelkedése figyelhető meg. A kapitányok maguk mögött tudhatták az erdélyi fejedelmek vagy a Habsburg királyok támogatását, s egyébként is, a letelepedés után még sokáig olyan nagytekintélyű kapitányok álltak a közösségek élén, mint pl. Halasi Fekete Péter Szoboszlón. A gazdasági átalakulást követő vagyoni differenciálódás is egy szűkebb réteg megerősödését segítette elő. A feudalizmus keretei között — hosszabb távon — a küzdelem végső kimenetele nem lehetett vitás. Korszakunkban azonban még nem dőlt el a hatalom kizárólagos birtoklásának kérdése. Ezt néhány tény meggyőzően bizonyítja. Többek között: a./ A kapitányoknak nem sikerült korlátlan hatalmat fenntartaniuk Nem egy személyben képviselik a közösséget a különböző egyezségek megkötésénél: pl. 1631-ben a király hűségére visszatért vámospércsi hajdúknak olyan hitlevelet kellett adniuk, amelyben a kapitány, a vicekapitány, az esküdtek és a tizedesek mellett minden hajdű kötelezte magát a fogadalom betartására. A polgári hajdúk 1643. évi statútumainak leírásánál a főkapitány és a hadnagy mellett 22, név szerint felsorolt személy volt jelen7 stb. A fentiek még nem zárják ki a szűkebb, arisztokratikus vezetés győzelmét, csupán a testületi kormányzás térhódítását bizonyítják — az egyszemélyi vezetéssel szemben. b./ A demokratikus tendenciák érvényesülését a következők bizonyítják: Szoboszlón 1639-ben hozott szenátusi határozatokat a lakosság egészével meg kellett erősíttetni ahhoz, hogy érvénybe léphessenek; 1641-ben pedig Szoboszló város nemes lakosainak közössége és egyetemessége hoz határozatot, s a nemes tanáccsal egyetértésben arra kötelezte a főkapitányt, hogy „esküdjék meg in persona (személyesen) az Szoboszlai Nemes törvény székben lévő Törvények ki szolgáltatására, úgy mint más emberséges több ezen Nemes Szék ülő Assessor (esküdt)". A második pont pedig még egyértelműbben utal a lakosok egészének közvetlen politikai szerepére: „Szoboszló város közössége és egyetemessége azt is kivánnya" — olvassuk — (nincs szó a szenátus hozzájárulásáról); 1643-ban Váci András prédikátor is csak „a szoboszlói nemesek beleegyezésével" kaphatott egy háztelket a szenátustól.8 Az „arisztokratikus" és a „demokratikus" irányzatok küzdelme tehát még tart. Az évenként Szt. György napon megtartott tisztújításokon „a nemes lakosok egyetemessége" részt vett a választásban, a statutum alkotásában, vagy a szenátusi határozatok megerősítésében. 4.1 A közigazgatási szervezet kezdetei aj Az ügyintéző hálózat A városok első tisztségviselője a főkapitány (kapitány) volt. Hivatalát életfogytiglan töltötte be az erdélyi fejedelmek, illetve a Habsburg-házból való uralkodók hozzájárulásával. Katonai ügyekben korlátlan jogkörrel rendelkezett. Az igazságszolgáltatásban és a különböző polgári pereken kívüli ügyekben az esküdtek tanácsával járt el. Előre meghatározott fizetése nem volt, de a bírságpénz 1/3 része őt illette
