Századok – 1995
Tanulmányok - Sándor Pál: Az emancipáció történetéhez Magyarországon 1840–1849 II/285
AZ EMANCIPÁCIÓ TÖRTÉNETÉHEZ MAGYARORSZÁGON 1840-1849 2 87 139 Egyébként a honi zsidó katonaság összlétszámáról máig nincsenek megbízható adataink. Legfeljebb Bernstein Béla vonatkozó adataira hagyatkozhatunk. Az 1848-49. magyar szabadságharc és a zsidók 1898. 174-188. 1. Tőle: A negyvennyolcas szabadságharc és a zsidók. Budapest, 1939. 211-259. 1., valamint az e dolgozatban felhasznált munkája: Zsidó honvédek Id. m. 94-116. 1. Ezekben hosszú felsorolások olvashatók a honi zsidó szabadságharcosok lajstromáról. Az első két munkára hivatkozik Gonda László: A zsidóság Magyarországon 1526-1945 című Budapesten 1992-ben megjelentetett szintézisében, amikor Einhorn Ignácz (Horn Ede) a Pesti Izraelita Reformegylet lelkészének, aki 1849-ben Komáromban teljesített papi szolgálatot, egy becslését említi. Ő 20 ezer főre becsülte a zsidó honvédek számát. Bernstein pedig hivatkozik Kossuth egy nyilatkozatára, s ezt említi most Gonda is, amely szintén 20 ezer főről szól. Lásd: Gonda: Id. m. 88. 1. E számot nem tekinthetjük végérvényesen pontosnak. A további kutatások — e tekintetben is — még előttünk állnak. 140 Kossuth szavit idézi Dr: Bernstein fenti munkája 89. lapján. 141 Dr. Bernstein Id. m. 128-129. 1. 142 Venetianer: Id. m. 201-204. 1. 143 A szabadságharc vereségének összeurópai okairól, a „döntő momentum"-ról, az új, demokratikus, egységes Németország létrejöttének elmaradásáról, lásd: Kosáry Domokos: Magyarország Európa újabb kori nemzetközi rendszerében című akadémiai székfoglaló előadását. Értekezések, Emlékezések sorozat. Budapest, 1985. 37^40. 1. 144 Kossuth szavait idézi: Dr. Bernstein sokat idézett műve 155-156. 1. 145 MT. 1836-1868. Budapest, 1896. 354. 1. 146 MT. 1894-1895. Budapest, 1897. 305-306. 1. 147 Kohn Sámuel: pesti főrabbi. Született Baján, 1841. szeptember 21-én. Meghalt 1920. március 11-én. 1865-ben avatták bölcsészdoktorrá a breslaui egyetemen. 1866-ban a Pesti Izraelita Hitközség rabbija. Megírta, A zsidók története Magyarországon című művét, amelynek csak első két kötete látott Budapesten napvilágot. A szombatosok és egyéb kérdések történetéről is értekezett. Irodalomtörténeti munkásságot is folytatott. Királyi, majd udvari tanácsos. Később főrabbi. 148 Einsenstädter Ignácz: született Nagybecskereken, 1830-ban. A szabadságharc kitörésekor kereskedő volt. 1849. május 13-án (április 16-án kelt kinevezéssel) őrmesterből hadnaggyá léptették elő az 52. gyalogezred 3. zászlóaljánál. Magyarosított neve: Vasváry Ignác. Világos után, 1850. március 21-én közlegényként besorozták a császári-királyi 1. gyalogezredbe, ahonnan december 25-én 500 forint váltságdíj lefizetése fejében szabadult. 1867-68-ban, mint volt főhadnagy, a Temes megyei Honvéd Segélyegylet tagja. Később a temesvári Kereskedelmi- és Iparkamara elnöke. 1872-ben „buziási" előnévvel magyar nemességet nyert. Temesvárott, 1893. április 6-án halt meg. (Az adatokat Bona Gábor volt szíves közölni. Szívességét köszönöm.) 149 Lévay Henrik: kisteleki báró, közgazdász. Született Jankovácon, 1826-ban. Meghalt Budapesten, 1907. december 16-án. Részt vett a szabadságharcban s hadnaggyá lépett elő. 1857-ben ő alapította meg az Első Magyar Általános Biztosító Társaságot, melynek elnöke lett. Biztosítási szakember; 1868-ban ő is nemességet kap. 1866-ban főrendiházi tag. 1897-ben a király bárói rangra emelte. 150 Rothfeld Sámuel: hírlapíró. Született Pesten, 1830-ban. Részt vett a szabadságharcban. Világos után bujdosott. Több évet töltött Bécsben, ahol a Morgenpost segédszerkesztője, politikai vezércikkírója és kritikusa volt. Később a Pester Lloyd munkatársa, 1866-ban segédszerkesztője lett. 1867-ben megalapítja az Ungarische Lloyd-ot, melynek több évig kiadója, tulajdonosa és szerkesztője volt. A lap 1886-ban szűnt meg. 1873-ban visszavonult a politikai élettől. Budapesten, 1896. március 3-án halt meg. 151 Aranyi Mór (Márk), 1849-ig Goldner. Született Sebesen, 1820. január 2-án. Meghalt 1888. szeptember 23-án, Budapesten. Polgári családból származott. Elemi iskolai tanulmányai elvégzése után szűcsmester; 1841-től közvitéz, a forradalom kitörésekor tizedes az 52. Ferenc Károly nevét viselő gyalogezredben. 1848 júliusától ezrede 3. zászlóaljával a bánsági hadszíntéren szolgál. Október 29-étől őrmester a honvédseregbe sorolt alakulatnál. 1849. január l-jén hadnagy, március 19-től főhadnagy. Február 24-én kitűnik Czibakházánál; katonáival ő szabadítja ki fogságából Leiningent. Világosnál a 118. honvédzászlóalj századosaként teszi le a fegyvert. Az 1860-70-es években építési vállalkozó. 1870-től szabadságolt állományú honvédszázados. Vállalkozóként tönkremegy és öngyilkos lesz. Lásd hozzá: Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. 78-79. 1. 152 Hazay Ernő: publicista. Született Temesvárott, 1819-ben. Meghalt Bátorkesziben, 1889-ben. A hohenheimi gazdasági akadémián tanult. A szabadságharc több csatájában is részt vett.
